Ha már leírtam, hogy találkoztam a Nagy Ő-vel, akkor azt is le kell írnom, hogy nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltük.

Már nem keresem a hibát...

Volt pár szép hónapunk. Aztán egy kérdés, melyből kiindult egy vita... A végén közölte, hogy nagyon szeret, de nem tudja hogyan legyen tovább. Úgy engedett haza, hogy hívni fog, ha eldöntötte, vagyok-e annyira fontos, hogy kettőnk kapcsolata kapjon egy esélyt. Majdnem egy hónap telt el így... Amire felhívott, én már eldöntöttem, hogy úgysem fog ez menni. 

Közben néhány változás történt az életemben, többek közt olyan is, amikor nagyon jó lett volna, ha az, akit szeretek mellettem van, ha tényleg TÁRSAM a nehéz pillanatokban... Ha kezdetű mondat nincs, de azért ha pár nappal az után, hogy elküldött, felhív, vagy megjelenik, boldogan mondtam volna igent a kapcsolat folytatására. 

Most épp nem tudom, hogy fog-e ez menni. Egy esély mindenkinek jár... Kérdés, hogy tudunk-e vele élni? Az esélyt megkapta, néhány napot ismét együtt töltöttünk, de még hosszú az út....