Egyik hétvégi nap tiszta gyereknap volt a vonaton. Családok a jó idő hatására elvitték csemetéiket kirándulni.

Hazafelé mellém keveredett egy kb. velem egykorú házaspár a kisfiukkal. Mindhárman szimpatikusak voltak, a szülők a nyugodt típusú, sugárzó jókedvű fajtából.

Miután elhelyezkedtek, előkerült az Enciklopédia Gyermekeknek című könyv, a kiskölyök lapozott, apának meg olvasni kellett. A legyekről szóló résznél anya mondta, hogy lapozzanak, így jöttek a folyók, tengerek. Sok szép, színes ismeretterjesztő rajzzal. A hajótörést szenvedett rész különösen tetszett a kis srácnak, már vagy háromszor mondatta el felmenőivel, hogy mitől süllyed el a hajó. Aztán egyszer csak elfogyott a türelem, anya kérte, hogy mesélje el ő. Na erre már nem volt hajlandó, s a szülők lassan már aggódtak, mert a gyerek azt is kb. 2 p-ként kérdezte meg, hogy mikor indulunk már, a válaszra meg persze a miérttel felelt? :)

Mintegy 20 perces várakozás után elindult a vonat, de nem jutott túl messzire, a Vidámparknál, pont az Óriáskerékkel szemben megállt. 

Egyszerre kb. 15 gyerek sikoltott fel örömittasan: Óóóóriáskerék!!!

Itt már a vonat közönsége sem bírta tovább, az utasok egymásra mosolyogtak, megszépült a világ, ahogy a vadidegen emberek szívébe a gyerekek őszinte öröme láttán napfény költözött!

Anyának és apának aztán az Óriáskerékről kellett mesélni, meg arról, hogy mikor lehet kipróbálni! :)