Nem is tudom hogyan kéne bevezetni a mai posztot.

Az ember lánya várja a Nagy Ő felbukkanását, tesz érte, s közben hihetetlen kalandokba bonyolódik. A felét megbánja, a másik felét nem, de legalább van miről beszélni.

Úgyhogy annyi pasis kaland után örömmel jelentem, hogy megtaláltam a Hercegemet! :) Nincs fehér lova, kastélya, viszont van nagy szíve, eszméletlen humora, lábremegtető hangja, s olyan kisugárzása, hogy már a közelségétől szebb lesz a napom!!! :)

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy régóta ismerjük egymást, s legalább 50 évre tervezünk együtt. :))

Úgyhogy drága olvasóim innentől kezdve be kell érnetek az általam megírt, de mégis másokkal megeső történetekkel. (legalábbis merem remélni, hogy az 50 év az minimum 50 év lesz!!!)

Emiatt talán kissé ritkábban fogok felbukkanni, de a blogolás megmarad, max majd jól átalakul háziasszonyok praktikái, vagy hogyan neveljük a saját kölykünket jellegű oldallá. :)