Néhány szóban szeretném ismertetni az ehhez fűződő nem épp pozitív tapasztalatimat.

Valahogy úgy alakult a dolog, hogy az egyik volt osztálytársammal minden 5. évben kettőnkre hárul a szervezés. Ez egyrészt jó is, mert így biztos, hogy olyan napra tesszük, ami mindkettőnknek megfelel, ám másrészt hideglelést kapok az emberek nem törődömségétől.

Egyrészt hiába küldesz köremailt, netes portálon üzenetet, egyesek arra sem veszik a fáradtságot, hogy akár két sort is visszaírjanak. Mások a telefont sem veszik fel.

Aki mégis, az megkérdi, hogy minek ilyen sűrűn szervezni?! Vagy épp közli, hogy mivel az elmúlt évek alatt senki sem hívta fel őt, meg mindenki csak kölcsönkér, így ő nem kíváncsi senkire. De azért persze örül, hogy felhívtam...

Persze, tudom én, hogy nem voltunk kevesen, meg mindenkinek családja van, meg ilyenek, de azért egy gombnyomás a válaszra és két szó: nem megyek, vagy épp részleteket küldjétek! szerintem bele kéne, hogy férjen az ember életébe.

Ha nem, hát nem...

Ettől függetlenül kíváncsian várom, hogy fog sikerülni az este. Majd írok róla! A szívemnek kedves emberek közül csak a volt padtársam nem jön, sajnos éppen vizsgázni fog.

Nos... a többit később! :D