Kicsit könnyen jött, könnyen ment az idei hó. Rutinos migrénes lévén a 20 C-os hőmérséklet ingadozás nem tesz túl jót.

De nem is erről akarok írni. Hanem a nagy hóról. Gyerekkoromban volt tél. Amikor majd gyerekem lesz, mutogathatok neki ismeretlen tájakon készült képeket, hogy ilyet is lásson. Szomorú jövőkép ez.

Amikor 19-én leesett a nagy hó, este egy rendezvényen volt jelenésem. A meleg szobából remekül nézett ki, hogy szakad a hó, s örültem neki, hogy a barátom végre (még időben) lecserélte a kocsiján a nyári gumit télire. A 20 km-rel odébb fekvő településre már délután is csak lépésben lehetett haladni. Érdekes, hogy az elmúlt pár évben valahogy mindig akkor sikerült úton lenni, mikor az első hó leesett. 2007-ben talán Kaposváron jártunk, ahol még lovasszánt is láttunk.

 

Nos, idén Győrben találkoztam először a hóval. :) Aztán ugye a rendezvényre menet. Ez volt az igazi, mert olyan sokáig szakadt, hogy meg is maradt nem csak a földön, de a városok utcáin is. Kezdett minden igazán karácsonyi és ünnepi hangulatot árasztani. A rendezvényen remekül éreztük magunkat. Aztán fél 11 felé, mikor kiléptünk az étterem ajtaján azzal szembesültünk, hogy a kocsit eltemette a hó. Az étterem dolgozói nagyon készségesek voltak, segítettek letakarítani a havat, s a lelkünkre kötötték, hogy óvatosan autózzunk, mert csak a főutat szórják, itt hiába jár a hókotró, több kárt csinál, mint hasznot, az útra ráfagy a hó és nagyon csúszik.

Kissé mély víz volt így hazaindulni, főleg, hogy minden évben le szoktam menni a tanpályára a kocsival, hogy drifteljek és kézifékezgessek a nagy placcon. Ez idén kimaradt, ráadásul ugye a kocsi sem az enyém volt. Azt sosem értettem, hogy egyesek hogy gondolják, hogy a másik seggében jönnek, mikor meg is kéne tudni állni. S a téli útviszonyok köztudottan nem azonosak a nyárival. Óvatosan indultunk el, meglepődve tapasztaltam, hogy nagyon sokan autókáznak még éjnek évadján. Láttunk két hókotrót is, de azok tényleg csak hátráltatták az embert, mert a lapátjuk miatt le kellett húzódni. Az meg nem életbiztosítás, ha az ember kijön a nyomvonalból. Végül a véremmel nem bírva az utolsó métereken csak meg-megcsúsztattam az autót. :) És még mindig szakadt a hó. Azért kár, hogy mára elolvadt.... 

Szerző: Berill Shero  2009.12.29. 22:05 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr351626810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása