Egyszer írtam már erről egy posztot (de lehet, csak az írói oldalamra).

Anno, fiatalon mindig mindenkit azzal traktáltam, hogy amikor híres író leszek, mennyit érnek majd a könyveim. :)

Aztán egy fél éve, ahogy szörföltem a neten, szembejött egy dedikált Berill Shero. Kemény 100 Ft-tal ért többet, mint újkorában, dedikálás nélkül.

Az ember nem minden dedikálásra emlékszik. Nem nagyképűségből, hanem mert - ha szerencsés - tucatjával ír alá. De vannak olyanok, amelyek mögött egész történet lapul. Ma ismét felfedeztem egy dedikált példányt az antikváriumban.

forrás: saját fotó a Líra oldaláról

Szíven ütött. Nem azért, mert bűn dedikált könyvet eladni, hanem a története miatt. Akinek dedikáltam, már nincsen köztünk. Óvodai csoporttársam volt, remek ember, akiből történetesen újságíró lett. Neki köszönhettem az első könyvbemutatómról szóló cikket. És ez csak egy a sok emlék közül.

A könyvet nem tudta befejezni, mert elragadta a halál. Most pedig egy antikváriumból köszön vissza. Valószínűleg a bekerülésének is megvan a maga története. Talán jól van így, hogy nem őrizgetik otthon. Esetleg másnak is örömet akartak vele okozni. Talán fájdalmas ránézni... Könyvek, sorsok összefonódnak, újabb történetté lesznek.

Talán, jól van ez így.