Manapság gyakran hallani, hogy az emberek nem olvasnak. A könyvhéten és egyéb könyves rendezvényeken rengeteg ember rácáfolni látszott erre, tömött sorok kígyóztak a pavilonok előtt. Lehet, hogy változtak az olvasási szokások, de szükség van könyvekre. Az e-könyvek térnyerése mellett sokan még mindig a papíralapút preferálják. És ezzel eljutottunk oda, amiért billentyűt ragadtam.

Régebben talán többet jártunk könyvtárba, most meg szeretjük birtokolni kedvenc szerzőink műveit. Érezni az új könyv semmihez sem fogható illatát.  Aztán egyszer eljön a pillanat, hogy kicsi lesz a lakás, vagy már nem ragaszkodunk annyira a korábban olvasott regényhez, verseskötethez, naplóhoz, életrajzhoz, azaz mind ahhoz, ami megtöltötte a szobánkat.

Milyen állapotban vannak a könyveitek? Szamárfülesre olvasva, belejegyzetelve, színezve, vagy eredeti állapotában ékítik a polcot? Az enyémek többnyire hibátlan állapotúak, odafigyelek rá, hogy ne gyűrjem össze, a belefirkálást meg egyenesen szentségtörésnek tartom. 

Ti mit tesztek akkor, ha nem fértek el a könyvektől? Létezik, túl sok vagy sosem elég? Én időről időre - épp úgy, mint a ruhatárammal - kénytelen vagyok selejtezni belőlük. Ilyenkor különböző szempontok szerint szortírozom őket. Ha tudom, hogy van olyan családtagom, barátom, aki még örülne neki, akkor elajándékozom. Vannak, amiknek eladás keretében találok új gazdát és akadnak felajánlásaim is.

Sajnos a könyvtárak kapacitása véges, ahogy az antikváriumoké is, többször jártam úgy, hogy az általam jónak ítélt könyvet egyik helyen se fogadták be. Ezért örülök különösen annak, hogy a neten is találni könyvcserélős oldalakat, illetve jó pár helyen felfedeztem, hogy a helyi közösség kihelyez valamilyen szekrénykét. Láttam már könyvszekeret, üvegvitrint, telefonfülkét, frekventált, zárt helyen pedig könyvespolcot. Mindenütt csak az a kérés, hogy ha viszel egyet, hozz helyette másikat.

Legutóbb egy újra gondolt telefonfülke mellett időztem.

fotó: saját

Rövid idő alatt többen is betértek, egy idősebb férfi hosszan válogatott, bele-beleolvasva a kiszemelt jelöltekbe, majd hármat a táskájába tett és elsietett. Aztán jött két anyuka, amíg az egyik a lurkókra vigyázott, a másik anyuka néhány mesekönyvet tett a polcokra. Aztán cseréltek, a vigyázó egy sikerkönyvvel fordult ki a fülkéből. Én egy szatyornyi művel érkeztem. A kínálatot átböngészve melegség járta át a szívemet, mert nem csak haszontalan kiadványok (mint mondjuk az 1991-es halak horoszkóp), de például Moldova György vagy Eszterházy Péter jó néhány műve is fellelhető volt, így én is egy könyvvel gazdagabban indultam tovább.

Bízom benne, hogy a fülke sokáig tömve lesz könyvekkel és hosszan újul meg a kínálat. Egyelőre az újdonság varázsaként hat a közösségre, szeretném hinni, hogy hónapok, sőt évek múlva is lesz miből válogatni az arra járóknak.