Kedvenc költőm egyik versét hoztam nektek mára. Nem szeretnék irodalom órát tartani, csak néhány gondolat: 1909. június 20-án az Új magyar festők első kiállításán olvasta fel Ady először, ahol döbbent csend fogadta. A verset cím nélkül, alkalmi versként írta. Később pedig ez lett a nyitó verse a Szeretném, ha szeretnének című kötetnek.
Ady Endre:
Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.
Utolsó kommentek