Egy kicsit már kezdtem aggódni, mert minden nappal egyre később keltem fel. De mondjuk a 3. napra tervezett etap se volt túl vészes, mert csak 40 km volt előirányozva. Persze azért megfordult a fejemben, hogy ha így haladok, sose érek Passauba. :D

A levegő egészen lehűlt, de legalább nem égtem tovább! És természetesen azért a nap végére ismét kellően meleg lett. Még jó, hogy változatosan pakoltam be a ruhákat.

Az időt ebédig jól elbeszélgettük, majd a barátaim elvittek a Vámház Fogadóba, ahol akkora adag kaját hoztak, hogy nem is bírtam megenni. Ebéd után egy kis városnézés fagyizással egybekötve. A komáromi híd majdnem olyan, mint az esztergomi Mária Valéria. Az Erzsébet híd 1892. szeptemberétől szolgálja az átjutni vágyókat.

Bal oldalt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal épülete, tőle balra most épp nem látszik a híd. :)

Itt olyan szélvihar volt, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, érdemes-e útnak indulnom bárhová is. Egy kis eső is esett, de hál istennek hamar elvonult.

Kora délután sikerült elbúcsúzni, s alig kanyarodtam ki az utcából, két alkesz bringás állta utamat. Szomorúan konstatáltam, hogy Magyarországon ilyenek minden településen vannak. Kerékpárút híján az 1-es számú főúton kerekeztem, de a térdig érő szél miatt ez korántsem okozott eufóriát.

Gönyű előtt már jól kiépített kerékpárút kezdődött, a táj változatos és szemet gyönyörködtető volt.

Hol egy napraforgó tábla, hol egy búzamező szegélyezte az utat.

Győrbe érkezve komoly logisztikai feladatot okozott, hogy a biciklit beszuszakoljuk a liftbe és felmanőverezzünk az 5. emeletre. Miután kicsit rendbe szedtem magam, Sasával városnézésre indultunk. Ittam a látványt, hiszen imádom Győrt, ráadásul az utóbbi időben mindig csak a téli arcát láttam.

A diák világbajnokságra készülve ez a kis figura számolja vissza a napokat:

Természetesen szökőkút nélkül nincsen városkép, íme a nekem tetsző lentebb.

A sétálóutca közepén pedig ez a szobor fogadja a járókelőket.

Majd egy kis óvárosi hangulat.Vacsorázni a Hajó Étterembe mentünk, ami nagyon hangulatos hely és szuper a kajájuk. Az út az étteremig a Rába parton vezet.

Az új hídról nem sikerült tökéletesen a kép, de azt kell tudni róla, hogy folyamatosan változtatja a színét.

És a mai poszt végére álljon itt egy virág. Győr tele van virággal, élettel, jó lehet ott élni :D

Lefekvés előtt még útvonalat terveztünk tableten, mert rájöttem, hogy innentől magamra leszek utalva és Bécsben meg is kell találnom majd Zoli barátomat. :) Még jó, hogy Sasa ért a kütyükhöz és járatos Bécsben is.