Ismét eljött a régen várt pihenés ideje. 

Persze néhány dolog nem volt belekalkulálva, többek közt az sem, hogy a testi regenerálódás mellé a lelkemet is újra kell tölteni.

Itt semmi nem változott. Az álmos kisváros így ősszel még álmosabb. A vendégek ismét nem az én korosztályomból kerülnek ki, de sebaj, bevállalós csaj vagyok, egyedül is nekivágok az ismeretlennek. :) Na meg előbb-utóbb talán a törzsközönséghez öregszem. A hajam színe már alakul.

A welness részlegben ismét orosz fölény van. Igaz kóborol néhány elveszett német is. Egyik nap lógunk a súlyfürdőben, a fürdőmester elengedi a német nénit, mondja neki, hogy "papíren, papíren". Erre a néni bemegy egy ajtóval odébb egy kabinba. Fürdős után, majd magyarázza, hogy nem "kabínen, hanem papíren". Néni néz bután, majd miután a kezelőlapját a kezébe nyomják megvilágosodik. A  nemzetközi törzsközönség jót derül. 

A szállás remek. Bár az éjjeli vihart elég rosszul viseltem. A dupla ablakom egyik fele folyamatosan kinyílt, Illetve inkább be, s a párkányról a víz is a szoba irányába jött. Ehhez képest semmisség, hogy a zuhanyban meg csak forró víz van. Igaz, ne legyek elégedetlen, ha hideg lenne az lenne a bajom. :)

Van egyéni tornám is, ami mindig a vízi balett után jön. Arról már semmit nem is írok, mindig vannak értetlenek és olyanok, akik a nem túl bonyolult gyakorlatokat véletlenül sem tudják kivitelezni. :)

Az egyéni torna meglepő. Nem akarom a gyógytornászt bántani, de olyan kis nebáncsvirág, nulla életkedvvel, neki nem egy szállodában, hanem egy öregotthonban kéne gardíroznia az embereket. A torna mindig ágyon fekve történik. Ott kell különböző gyakorlatokat végeznem, s a 15 p alatt még véletlenül se érzem, hogy át lennének mozgatva az izmaim, mindig csak a végét várom...

Egyelőre más nem történt, még jelentkezem!