A Honvéd kórház valamiért mindig a hírekbe kerül. Én most mégsem ezért írok róla.

A napokban rendezgettem az egészségügyi papírjaimat és kezembe került egy tíz évvel ezelőtti térdsérüléshez kapcsolódó lelet. Azonnal beugrott az is, hogy mennyire lelkiismeretes volt a traumatológus doki, aki ellátott és akihez néhány alkalommal még visszamentem. Beszélgettünk munkáról, hivatásról, sportról, mindig alapos és érdeklődő volt, akkor is, ha előtte műtött, túlórázott. Közvetlen volt és azt éreztem tényleg érdekli a sérülés mögött az ember, nem csak egy újabb eset vagyok.

A térdpanaszom kiújult, gondoltam rákeresek az interneten, hogy hol praktizál, mert bár nem térdspecialista, de  nagyon sokat segített és szerettem volna kikérni a véleményét.

Megdöbbenve szembesültem a hírrel, hogy dr. Tamás Gergely orvos százados életének 38. évében, 2018 március 24-én elhunyt. Pillanatokig csak bámultam a monitort. A mostani időszakban amúgy is érzékenyebb vagyok a halálhírre, nem tudom ez mitől ütött olyan nagyon szíven. Talán attól, hogy évekig küzdött a rákkal, vagy attól, hogy két kislányt hagyott maga után, mindenesetre azt éreztem, hogy az élet mint már oly sokszor, megint igazságtalan.

Sokszor hangoztatom, hogy becsüljük meg az életet, mert nem tudni mennyi adatik belőle.

RIP!