"Csumi Aranyapáim!

Nem tűntem el, sőt a korona is elkerült eddig, de a földeken azért van munka. Oda ebből a mizériából szerencsére viszonylag kevés jut el.

Megmondom őszintén a tv-ben csak focit nézek, a neten meg World of tanks-ezek és kb. itt ki is merült az aktivitásom. Úgyhogy elég viccesen értesültem a világjárványról. Marcsi hívott telefonon, hogy lemondja a találkánkat. Nem is volt ezzel baj, máskor is megesett, tudomásul vettem, az okokat se firtattam.

Aztán Gyurma, beállított egy valag kézfertőtlenítővel, meg maszkokkal. Először azt  hittem a farsangi buliból maradtak a cuccok, mert nem sebészi maszkot hozott, hanem halálfejes meg ilyen-olyan csiricsáré mignonos sárgát. Azt mondta egyik betege varrta és innentől kezdve vegyem fel, ha a boltba megyek, mert korona így, korona úgy. Meg a gumikesztyűt is, az véd a vírustól. Mondtam neki, hogy a disznó elletéséhez szoktam felvenni kesztyűt, nem vagyok én finnyás városi gyerek, nem lesz semmi bajom. Akkor leültetett a net elé és mutogatott olyan oldalakat, amiken az orvosok egymással konzultálnak. Hülye se vagyok, megértettem, hogy nagy a baj, de ez a kesztyű-maszk kombó kiborított. Próba gyanánt a helyi kisboltba mentem be és nem akartam elaprózni, a fekete halálfejest aggattam magamra. Julcsi, a pénztáros remegő hangon közölte, hogy nincs egy fillér se a kasszában, mindenki kártyával fizet. Alig bírtam megnyugtatni, hogy nem a bevételért jöttem és hogy innentől kezdve minden épeszű ember így fog közlekedni.

Marcsitól kaptam pár vászontasakot a cuccokra, de nyilván ilyenkor hagyom otthon. Alig 20 perc volt, mire kesztyűs kézzel szét tudtam húzni a nylont úgy, hogy pakolni is tudjak. Gyurma a lelkemre kötötte, hogy felejtsem el az orrvakarást, homloktörölgetést, azt csak akkor, ha már mindent lefertőtlenítettem. A boltban viszont elfelejtettem a fejem tetejére tolni a napszemüveget, így minél jobban erőlködtem, annál jobban befújtam a maszkot és tiszta pára lett a szemüveg. Kábé olyan vakon matattam, mint Esmeralda a brazil szappanoperában. Sebaj, túl voltam ezen is, aztán jött a fizetés. Azt se láttam, hogy mit ütött be Julcsi, találomra szórtam a pénzt a pultra. A kesztyűben a visszajáró is kicsúszott a kezemből és már majdnem megtöröltem a gyöngyöző homlokomat, mikor rájöttem, hogy ez tilos. A kocsiba beszálláskor lerángattam azt a vackot, majd végig fújkáltam a műszerfalat, kormányt, aztán beugrott, hogy a pékhez elfelejtettem bemenni. Megpróbáltam visszavenni a kesztyűt, de össze volt tapadva, így hagytam a picsába, másik meg nem volt nálam.

A pékség előtt egy jó fél órát vártam, még úgy is, hogy csak 4-en voltak előttem. Pista bát nem zavarta a koronavírus, úgy meglapogatta a Jóska hátát, hogy azt hittem az öreg kiköpi a tüdejét. Hol volt még akkor a 65 éven felüliekre vonatkozó korlátozás?! A pékségből kijőve majdnem dobtam egy hátast, fel se ismertem Icukát, aki úgy nézett ki a férjétől elorozott vegyvédelmi öltözékben, mint az Álarcos énekes fellépői. 

Újabb fújás után indultam haza. Eldöntöttem, hogy ez a hóka-móka nem ér annyit, jó lesz nekem két hetente egyszer bevásárolni, van itthon minden, ami meg nincs, az majd nem hiányzik, oszt jó napot.

Szóval már két hete sehol se voltam, locsolkodni korábban se jártam, elvagyok a földeken, meg az állatokkal. Esténként végig böngészem a híreket a neten. A mémek jobban lekötnek, mint a komoly cikkek, de talán nálunk még nincs is nagy baj, Gyurma szerint egyelőre nincs fertőzött a faluban.

Maradjon is így! Majd még jövök!"