Több, mint egy hónapja, hogy elhagytam a régi munkahelyemet.

A bejegyzésemet meglepően sokan látták és rengeteg embertől kaptam visszajelzést. Volt, aki leírta, hogy hasonló élethelyzetben van és erőt adott neki a cikkem. Mások támogatásukról biztosítottak. Sokan hívtatok, olyanok is, akikkel már nagyon régen beszéltem.

Jól esett, hogy ennyi ember figyel rám, bátorít. Kivétel nélkül mindenki azt mondta, ha már nem éreztem jól magam, a lehető legjobb döntés volt kilépni abból a közegből.

És hogy mit hozott az elmúlt időszak? Például azt, hogy gond nélkül végig alszom az éjszakákat. Nem ébredek verejtékben fürödve, heves szívdobogással, nem szorul össze a gyomrom, ha arra gondolok, mi vár rám másnap. Több időm lett magamra, a hobbijaimra. Több időm maradt a családomra, barátaimra.

A kezdeti kétségbeesést, a "hogyan továbbot?" felváltotta egy teljesen más szemlélet. Pozitív előretekintés, hogy akármi is lesz, az úgy lesz jó, ahogy jön. Nincs más dolgom, mint nyitva tartani a szemem és a fülem, hogy meglássam és befogadjam a lehetőségeket. Nem akarok már görcsösen mindenre választ. Az élet úgyis hozza azokat. És gördülékenyebben megy, mint mikor erőből szerettem volna megoldást találni.

Folyamatosan elemzem magam, a helyzetemet, néha elbizonytalanodok, ha új helyzetbe kerülök, de aztán megrázom magam és azt gondolom, menni fog!

Egyenként nem köszöntem meg a támogatásotokat, mert rengetegen adtatok-adtok erőt, így itt teszem meg.

Köszönöm, hogy veletek és általatok az lehetek, aki tényleg én vagyok!!! <3 És köszönöm azt is, hogy most is hívtok, támogattok!