Nem véletlenül az ismert film címet választottam a bejegyzés címének.

A filmmel ellentétben a köztünk élő szüzek véletlenül se keverednek kínos kalandokba. Mert, hogy elzárkóznak... Bezárnak és csak nagyon szűk réteggel osztják meg a problémájukat. A helyzet kicsit sem vicces. Viszont elgondolkodtató.

Mielőtt ismeretlenül nyerítenél a gondolattól, hogy a jelenség létezik, nézzünk kicsit mögé.

Nem szeretnék vitázni arról, melyik nem képviselői vannak túlsúlyban, akadnak szép számmal mindkettőből. Van, aki félresikerült fiatalkori kudarc hatására zárt be és ahogy teltek az évek, úgy lett még bizalmatlanabb, még kétkedőbb abban, hogy megtalálja-e azt a személyt, akivel átélheti a szerelmet és a szexuális kielégülést. A szerelemre várók nagy részét a nők teszik ki. Akik fals filmeken edződve többnyire inkább várnak, mint hogy kezükbe vegyék a sorsukat. Kevesebb az, aki vallási megfontolásból őrizgeti erényeit. A nők amúgy is hajlamosak alapul venni a filmekben, romantikus könyvekben található szirupos, valóságtól elrugaszkodott ideákat. Sajnos ez a csalódást is borítékolhatóan hozza magával. Hiszen az a férfi, aki a bevásárlóközpontban már harmadszor tapossa le a cipősarkát jobb esetben elmormog egy bocsánatkérést, de arra hiába várnak a nőtársaim, hogy vacsorára/kávéra/akármire hívja őket. Ez csak a filmekben megy így. A könyveken edződött nők pedig csalódottan veszik tudomásul, hogy mindegyik férfi "hibás", egy sincs, aki megfelelne a követelményeknek.

És itt van a probléma első része. Már eleve elvárásokkal telve próbálnak ismerkedni, a nullához konvergáló toleranciával. Nincs olyan, aki tökéletesen megfelelne. Olyan van, akivel sok közös pont van és aki kellő intelligenciával, humorral felvértezve állja a próbatételeket.

A férfiak más tészta. A szüzek közé sorolom azokat is, akiknek néhány sikertelen aktus után a pornó, vagy Marok Marcsa maradt (az előkelőbb hangzás kedvelőinek az amerikai barátnő, Miss Casey - ejtsd: Missz Kézi).

Látom kedves Olvasóm, hogy lelki szemeid előtt megjelenik egy lúzer képe. Hidd el, ezek az emberek jobb esetben nem azok. Szakmájukban sikeresek, kedvelt társasági lények, szórakoztatóak, mégis örökké egyedül vannak. A sikertelenség, csalódottság sok embert megfutamít. Holott, jelen esetben nagyon jól működne a kutyaharapást szőrével. Ha nem azonnal a nagy Ő-t keresnék, hanem a balul elsült randevú, vagy párkapcsolat után újra és újra próbálkoznának. Természetes a gyászfolyamat, de az nem tarthat örökké. A sziporkázó humorú agglegény talán gyáva odalépni ahhoz a nőhöz, aki tetszik neki. A bájos leányzó szemérme mögött lapulhat a kudarctól való félelem.

Sajnos nem tudunk nekik segíteni. Amikor nevetve emlegetik, hogy még soha, vagy időtlen idők óta nem voltak együtt senkivel, még van remény. Ekkor kellene átlépni a vágyakon, fantáziákon és terápiás címszóval addig menni, míg nincs eredmény. Nem morfondírozva azon, vajon lesz-e folytatás, vagy elég jó voltam-e az ágyban. És ha nem? A világ nem ettől dől össze. Attól sokkal hamarabb, ha meg sem kísérel változtatni az állapotán az illető. Ha beletörődik, hogy ő sosem talál olyat, aki igazán szereti, akinek oda adhatja legféltettebb kincsét... Miért a szüzesség lenne az? Miért nem a belső szépsége a legféltettebb kincse?

Nem szabad elmenni a mellett sem, hogy a nagy szabadosság is tovább generálja a problémát. Úton-útfélen mindenki arról beszél, milyen volt ezzel, azzal. A tizenéves fiatalok testileg érettek, de lelkileg még nincsenek kész, mégis felnőtteknek való játékokat űznek. És ha nincs olyan személy, aki felvilágosítsa őket, bizony a pornóból tanulnak. Az tűnik normális szexnek. Ezt hajszolják, keresik, ki az, akivel mindezt át lehet élni. A tapasztalatlan lányok, nagyon hamar kiművelődnek és pornósztárokat megszégyenítő profizmussal csinálják. Élvezet nélkül. Huszonéves korukra meg kiégnek, megcsömörlenek a szexuális kalandoktól. Akik meg beragadtak saját erkölcsösségükbe csak kapkodják a fejüket. Hiszen a fiatalok jelentős része nem fektet energiát abba, hogy valakivel többször találkozzon, szinte kötelező lefeküdni már az első randin. Mert, ha ő nem, a másik lány/srác tuti megteszi. Aztán megvolt és pipa. Jöhet a következő. Az emberek türelmetlenek. Másokkal épp úgy, mint magukkal.

Nem irigyelem azt, aki huszon-harminc-negyven évesen még szűz. Nem könnyű ettől a stigmától megszabadulni. De meg lehet. Őszinteséggel és hatalmas bátorsággal. Magát választva és nem nézve, ki, mit gondol.

Te mit javasolnál, hogyan kezdjen hozzá?