Nyomozóék adatot gyűjtenek vidéken. Isten háta mögötti eldugott település, annak is a tanyákkal, dűlőkkel tarkított része.

A GPS össze-vissza navigál. A jobb minőségű utakhoz szokott gépjármű poros földúton poroszkál. Nem rezzen a táj, se ember, se állat. Végül kiszúrnak egy házat a távolban, meglátva az ott tevékenykedő férfit. A nyomozópáros szeme felcsillan, meg lesz a keresett cím, csak tud a házigazda segíteni.

A kertkapunál fékezve szomorúan állapítják meg, hogy csengő nincs. Sebaj, a kutyák remekül jeleznek, az idős úr messziről jön, botjára támaszkodva a kapuig sántikál. A nyomozónő kérdésére kéri, hogy ismételje el lassabban, mert nem beszél ennyire folyékonyan magyarul. A kérdés tagoltan újra elhangzik, merre van a keresett cím?

Emberünk a kezén is számol, miközben hangosan mondja: ein, zwei, harmadik. :) Szóval tőle a harmadik utca. A szívélyes útba igazítást követően a páros elindul, néznek és számolnak. Az útnak erről a feléről már tábla is mutatja a keresett dűlőt. A német öregúr tévedett, de nem mennek vissza kiigazítani. A dűlő nem a harmadik, hanem a második kereszteződés volt. :p

Szerző: Berill Shero  2019.02.24. 21:36 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly hivatásosok

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr10014633110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása