Nem klasszikus év végi-újévi bejegyzéssel jöttem, hanem az azonos című filmmel, a BÚÉK-kal. :)

Goda Krisztina filmje a Teljesen idegenek alapötletét hozza, alig némi változtatással. Viszont attól zseniális, hogy mindenkinek tartogat meglepetést, a mondandója örökké aktuális. Nem lő mellé az, aki olyan filmet szeretne nézni, ami a szórakoztatás mellett el is gondolkodtat.

Az óévet búcsúztatni összegyűlt baráti társaság elméletben régóta és jól ismeri egymást. Ezért elsőre nem tűnik túl nagy kockázatnak, hogy kitegyék a telefonokat az asztalra. A játékszabály szerint minden hívást fogadniuk kell és az sms-eket pedig felolvasni. Sablonos és elcsépelt a szerető bejelentkezése, erre mindenki számít. De a szülő-gyerek kapcsolatban meglévő érzelmeket is feszegeti, miért nem az anyukájával beszéli meg élete sarkalatos pontjait, eseményeit a tini.

Fotó: intercom

Arról, hogy jól szórakozzunk, remek színészgárda gondoskodik. A szereplők mindegyikét láttam már más-más alkotásokban, de együtt is maradandót alkotnak. A viccek ülnek, együtt nevetünk, szisszenünk fel a társasággal. Kicsit olyan érzésünk van, hogy ez akár velünk is történhetne, az eseményeknek mi is részesei vagyunk.

Tipikus, a világ bármely pontján előforduló problémákat boncolgat a film. Testvérkapcsolatot, válást, egy házaspár szexuális életét, lélektani mélységet adva az amúgy talán klisészerű mondandónak. A nézőben megfogalmazódik, hogy mi a jobb? A teljes, kendőzetlen őszinteség, az elhallgatás, a kegyes hazugságok? Mi teszi tönkre a kapcsolatot? A beszélgetés hiánya, vagy a félinformációk, találgatások? Hogyan hat a gyerekre az, ahogyan a szülő a válást próbálja feldolgozni? Kényes témákat miért hallgatunk el? Talán a mögötte húzódó okok még kínosabbak? Ki kell-e lépnünk a komfortzónánkból, vagy inkább ki tudunk-e? A sértettséget meddig lehet palástolni és hova vezet? Hevér Gábor és Bata Éva mesterien éreznek rá arra a határra, amíg még szórakoztató a szexualitással viccelődés. És mögötte be-betekinthetünk a feltörni készülő indulatokba, a problémák valódiságát kíméletlenül tolják az arcunkba. Tényleg elhisszük nekik,  hogy évek óta sporteszerűen űzik az egymás kicsinálását.  Vagy előkerül a homofóbia. Ez az a téma, ami napjainkban is aktuális, mégsem szájbarágósan kapjuk meg a fontos gondolatokat. 

Jól érzékelhető például Mészáros Béla alakításán az elnyomott feszültség, a frusztráció, az esendőség. Remekül hozza a figurát és a film végén a felszabadító jelenetben előjön minden érzés, amit mélyre temetett.

A BÚÉK úgy marad ízléses, hogy nem öncélú benne például az sem, amikor kiderül, hogy van-e bugyi az egyik női szereplőn, vagy sem.

Fotó: intercom

Remélem a film sokakhoz eljut. Talán mindenki magába néz egy kicsit, számot vet az eddigi életével, a képmutatásaival, hazugságaival, szembesül gyávaságával és elfogadóbb lesz a többi emberrel. Nyugodtan tegye mindenki a szívére a kezét és őszintén vallja be, legalább saját magának, micsoda titkokat rejteget, milyen illúziót sugalló képeket tesz fel a facere. Hányszor csapja be magát a látszattal, hiszi tökéletesnek más életét, abból, amit mutat. Hányszor posztol ő maga is gyávaságból hamis, látszat boldogságról? Ha már egy ember elgondolkodik ezen és egyet kipipál a fentiek közül, megérte megnézni a filmet.

Nálam 9,5 pontot ér.

És  végül nincs más hátra, mint minden kedves Olvasómnak nagyon boldog új esztendőt kívánni! :)