"Csumi Aranyapáim!

Képzeljétek, Gyurma haverom vett egy elektromos autót. A faluban azóta is mindenki bámulja, ha megjelenik vele.

Nem akarok a közepébe vágni, mesélem a sztorit az elejétől...

Doki barátom imádja a kocsikat. Természetesen neki mindig valami olyan kell, ami másnak nincs, vagy ha már van, az övé legyen extrább, drágább. Gyurma faterja autószerelőként javította a környékbeli kombájnokat, traktorokat, munkagépeket. Sokáig adjusztálta a fiát eme nemes szakmára, de őt már gyerekként is a gyógyítás, meg a szuper gyors verdák érdekelték. Az összes autóskártyán szereplő kocsi adatait kívülről fújta. Teljesítmény, henger, szelepek, gyorsulás, fogyasztás. Abban az időben nagyobb részt csak a kártyákon meg a filmekben láttunk olyan verdákat, amikről a barátom azt állította, ha felnő, neki biztos lesz egy olyanja. Nem csak mi röhögtük ki, az apja is. Gyurma céltudatosan hajtott a sportverdára. 15 éves korától dolgozott nyaranta és ha kellett bármelyik hétvégéjét beáldozta azért, hogy mielőbb meglegyen a vágyott kocsi. Odáig, meg vissza volt a japán csodáktól, mikor a magyar utakon még több volt a Skoda, Lada, Trabi és a többi, mint a nyugati verda. Nagy álma egy Toyota Celica volt. Mondjuk el kell ismernem, az a kocsi elég menő volt a maga korában és a Toyoták ma sem rosszak. Szóval Gyurma dolgozott és spórolt. És még nem is volt jogsija, de az udvarukban ott pompázott egy 1990-es évjáratú, tűzpiros, háromajtós, elhúzható napfénytetős verda. Egy ilyen:

* forrás: Internet

Marhára bejött a csajoknak is, ezekkel a kinyitható lámpákkal. A kocsi sokat tudott,  2000 köbcentis, 156 lóerős jószág volt, remekül gyorsult, lehetett hallani, ha Gyurma elindult valahova. Innentől nem volt megállás. A csajok mind akartak egy karikát gurulni, s egyik-másik egész messzire elment azért, hogy beülhessen. ;) Gyurma se volt hülye, akit lehetett, azt megdugott a kocsiban. Mit ne mondjak, nem volt kényelmes. Ezt én is tapasztaltam, mikor kölcsönadta egy körre és az akkori csajommal ki akartuk próbálni a filmekben látott autósszexet.  A csaj lába beszorult a kézifék és az ülés közé, én meg majd kitörtem a derekamat. Azóta se szeretek kocsiban kefélni. Viszont egy tételt kipipáltunk a képzeletbeli bakancslistámról.

De vissza Dokihoz, meg a kocsikhoz, kicsit elkanyarodtam. Szóval ezzel a Celica-val kezdődött minden. Onnantól kezdve jobbnál jobb verdákat hajtott a barátom. Ez a sportverda mánia kábé a harmincas évei közepére lecsengett. Mostanra benőtt a feje lágya, környezettudatosan gondolkodik, igyekszik ár-érték arányban a legjobbat megtalálni. És még mindig képes horror összegeket kiadni egy-egy kocsira. Amikor én cserélek autót, mikor már meg van a kinézett típus, Gyurma utánaolvas, teszteket néz és igyekszik mindent megtudni róla. Nekem végül csak azt kell eldönteni, hogy kell vagy sem az adott jármű. Sokat tanultam tőle, egyedül is tudok vásárolni, de jobban szeretek a szakértelmére hagyatkozni, eddig még nem csalódtam benne.

Egy ideje már foglalkoztatta a gondolat, hogy le kéne cserélni a benzin/gáz üzeműjét elektromosra, a faluban nincsenek nagy távok, pont jó lenne egy villanyautó. Javasoltam, hogy váltson biciklire, de elhajtott a francba, mondván, képzeljem magam elé, amint orvosi táskástul, sztetoszkópostul, leizzadva beesik megmérni Manci néni vérnyomását, vagy ugyanezt mínusz húsz fokban... Na most ez tényleg vicces lett volna. Ecsetelte az elektromos előnyeit. Azt is mondta, egy kocsinál  fontos, hogy a majré vas hangtalanul menjen a helyére, ne vissza csapódjon, lehessen az index hangját állítani és így tovább. Az elektromosnál meg kifejezetten előnyös, hogy otthon is tudja tölteni, egyik-másiknak már egész nagy a hatótávja stb.

Nézegette a neten és utána olvasott, míg végül a Teslára tette a voksát egy tesztvezetés után. A lelkesedése addig tartott, míg ki nem derült, hogy bizony olyan ez, mint a szociban, mikor éveket vártak faterék a Trabira. Egy Teslára is három évet kell várni. Gyurma autója viszont bemondta az unalmast, így ettől gyorsabban kellett valami megoldás. Ha már elektromos, legyen Renault. A teszteken ugyan a hatótáv nem nagyon bizonyított, mivel egy autózással max 100 km-t gurult az általa kinézett jármű. Az akkupakkal is volt némi probléma, de úgy gondolta, hogy egy full extrás autót annyi pénzért, amit rászánt nem fog máshol kapni, Tesla meg majd jó lesz ez után, hátha egy-két év alatt csökken a várakozási idő.

Az általa megálmodott modell tartalmazta a fény- és esőérzékelőt, az automata kétzónás klímaberendezést, a parkolást segítő rendszert, navigációt, xenon lámpákat, három fokozatú ülésfűtést, könyöklőt elől és hátul is, az első alatt zárható tárolóval, mindenféle ajtó rekeszeket és ülészsebeket, tempomatot, hangvezérléses bluetooth rendszert, vonóhorgot, tetőrudat, sárvédő gumikat, ABS-t, hat légzsákot és így tovább. Az élénkpiros, az omaha bézs és az íridium kék között vacillált. Hogy legyen róla fogalmatok, a bézs az amolyan pezsgős beütésű, a kék meg nem is király, meg nem is sötét, olyan érdekes kék színű. Igaz, az index hangja nem variálható. Nagy boldogan felhívta a szalont, előadta, hogy mit szeretne. Az eladó meg ajánlott neki egy sokkal jobbat. Elmondta, hogy ennek a hatótávolsága már nem 100 km, hanem 400 km is lehet, persze ez gyári adat, de nagy biztonsággal télen 170-200 km-t autózhat vele egy töltéssel, nyáron meg klímázás mellett is 250 meg van. Színekből meg javasolja a metálfényezéses mélyvöröst, elektro kéket vagy jégszürkét. Ennek már az utasoldali légzsákja kikapcsolható, állítható a bőr kormánykerék és ha most azonnal megrendeli, prémium szőnyegeket is kap bele. A 7 colos navi alap, az irányjelző hangja szabályozható, hatótávolság optimalizáló rendszer is van benne, szóval a hülyének is megéri. Gyurma nem gondolkodott, telefonon megköttetett az egyezség, majd olvasás nélkül küldte vissza az elektronikusan aláírt szerződést, aztán tovább nem foglalkozott vele, csak a napokat számolta, mikor ülhet bele.  A megrendeléstől számított két hónapon belül boldog tulajdonosa lett a hőn áhított gépkocsinak.

Együtt mentünk el átvenni az autót. Gyurmának az arcára fagyott a mosoly, s a faluban azóta is mindig megnézik, mikor beszáll. Ugyanis az én drága barátom hagyta magát rábeszélni a tágas, magas faszikra szabott Fluence helyett egy ilyenre:

* forrás: Internet

A színe stimmel, a Zoé amúgy alapvetően frankó kis járgány, csak nem az én termetes Gyurma barátomnak. :) Vevőt egyelőre nem talál rá, a Teslára meg még sokat kell várni....