Múltkoriban a lépcsőház világítás cserére szorult az emeletünkön. A kérdést megoldottuk a szomszéddal, viszont a közös képviselő felületesen elolvasott levél hatására jól ide küldte a szerelőszakit. Emberünk bejelentkezett a kaputelefonon és én nem akartam ott elmagyarázni neki a helyzetet, így elé siettem. Félúton voltunk két emelet között, mikor összetalálkoztunk, vállán a létrával, baktatott az emelet felé.

Kedélyesen elcsevegtünk, megjegyeztem neki, azért jöttem le, hogy ne kelljen felcipelnie a létrát. Hálás volt, néhány mondat után útjaink elváltak. Ő le, én fel.

Másnap szól a kapucsengő. A szaki az. Kérdi, hogy nem láttam-e a létráját, nem hagyta-e itt?! Mondom neki, hogy le se vette a válláról, mikor elváltunk, ő kisétált az ajtón, a létra még nála volt... Hümmögött, tudomásul vette, majd elment.

Az emberek elhagyják a kulcsukat, az eszüket, meg... úgy tűnik a létrájukat is! :)