A baleset előtt írtam, hogy Lali reflektált a lánykéréses posztra. Íme a levele:

"Csumi Aranyapáim!

Ha már lánykérés, hát nekem is volt belőle részem frankón. Majdnem megnősültem vagy húszon pár évvel ezelőtt. Abban az időben faterral rendszeresen jártunk a törökökhöz. Na nem aranyért, meg bőrdzsekiért, hanem vetőmagért. Apám üzleti partnerének volt egy tizenöt forma lánykája, először azt akarták rám sózni. Alig bírtuk őket lebeszélni róla. A kiscsajnak bejöttem, ám a feeling nem volt kölcsönös. Nagyobb bajsza volt, mint nekem.

De hogy a lényegre térjek. Szóval az egyik ilyen út alatt apám kitalálta, hogy muternak vesz aranyat. Alkudoztunk a piacon, ragyásig volt minden ékszerrel. Nem tudom ismeritek-e ezt a fajtát, hát nem olyan, mint a mi jó kis 18 karátos aranyaink. Ezek nyeklenek-csuklanak-hajlanak minden irányba, de fele annyiba kerülnek, mint itthon és ha vigyázol rájuk, jó darabig tartanak. Muternak beszerzésre került két vastag smukk, meg néhány gyűrű. Nem tudom milyen indíttatásból, mert eszem ágában se volt nősülni, de vettem két frankó karikagyűrűt. Az eladó hablatyolt valamit, kaptam hozzá szép kis díszdobozkát, zsebre vágtam és hazajöttünk. Muter tökre meghatódott apám gesztusától, az én gyűrűim meg a fiók mélyén végezték. Az idő telt-múlt, már rég meg is feledkeztem róluk. Az akkori csajom elég vérmes luvnya volt, ha valami nem tetszett neki, olyan jelenetet rendezett, hogy a brazil szappanoperában is megirigyelték. Én nem terveztem vele hosszú távra, nem volt túl okos se, de meg lehetett vele jelenni. Huszonévesen ez fontos szempont volt. Na mármost az egyik kirohanása után neki állt leamortizálni a szobámat. Még szerencse, hogy senki nem volt rajtunk kívül otthon, mert anyám ilyenkor szokta volt hozni a sodrófát és nem csak a csajt, engem is megkergetett a házban. Szóval ott állok egy szál pélóban, a ruháimat az ablakból szórja a gádzsi az udvarra. Nem akartam még tovább fokozni a helyzetet, a szekrényhez indultam tiszta cuccért. De a csaj megelőzött és egyesével a földre hajigálta a gönceimet, "nesze ezt vedd fel!" felkiáltással. Megütni nem akartam, az nem az én műfajom, de a szekrény elől elvonszolni se bírtam, rúgkapált, két kézzel kapaszkodott a fiókba. Amikor annak tartalma is a szőnyegen landolt elhallgatott. Bepárásodott a szeme és csak mekegni tudott. Elsőre nem vágtam mi ez a pálfordulás, csak mikor megcsillant a kezében az ékszeres dobozka. "Na b..d meg Lali, bajban vagy!" - ez volt az első gondolatom. A csaj rám nézett és megkérdezte, hogy ez az övé-e. Bánta már akkor a fene, csak ne visítson, úgyhogy rábólintottam. Könnyes szemmel ugrott a nyakamba és igent rebegett. Pedig én nem tettem fel semmilyen kérdést. Aztán én kaptam néhány kérdést. Hogy mégis mikor akartam megtenni,  meg bocsika, hogy szétoffolta a meglepit, blabla. Csak bólogatni tudtam. Hatalmas békülős szex, a csaj ujján a gyűrűvel elalélva ment haza. Nekem meg fogalmam se volt mit csináljak. Hívtam Gyurmát, szerinte hogy kéne anyáméknak megmondani, hogy nősülök, vagy egyáltalán mit lehet ebből a szituból kihozni. Akart a franc nősülni, de ha már a csajon volt a gyűrű, visszavenni nem akartam.

Számomra sikersztori lett a vége. Nézegettük a kultúrban a szabad helyeket, főtt a fejem, mert a vendégsereg már háromszáz fő környékére duzzadt, mígnem egy szép tavaszi napon jött a megváltás. Pestre szakadt óvodai csoporttársam hazahozta hétvégére a barátnőjét és annak a húgát. Elmentünk együtt szórakozni. Úgy intéztem, hogy a "menyasszonyom" lásson minket együtt. A csajjal semmit nem csináltunk, de az én asszonykámat elkapta a harci ideg, hozzám vágta a gyűrűt és közölte, hogy mindennek vége. :) A falubeliek sajnálkoztak az elmaradt lagzi miatt, de én csöppet se bántam.

Azóta se tudom, hol a gyűrű és a nősülés is várat még magára.