Sokan a keresztény egyház propagandafilmjének állítják be. Holott szerintem nem az. Csak szimplán elgondolkodtató.

Kicsit meseszerű, kicsit idealizált, de mindenképp tartalmas. William Paul Young nagyot alkotott. A könyvét nem olvastam, de a filmben megjelenő kérdések és válaszok nagyon más megvilágításba helyezik a jó és rossz dolgok viszonyát, a hit alapvető kérdéseinek boncolgatásán keresztül. Az is talál benne gondolkodni valót, aki nem hisz Istenben.

Nem spoilerezném el a filmet, legyen elég annyi, hogy egy három gyerekes apa belső vívódásáról szól. A számomra legmeghatározóbb két beszélgetését emelném ki kedvcsinálónak.

Az egyik jelenetben lehetősége van a főszereplőnek ítélkezni. A bölcs erre irányuló felkérése így hangzik:

Egész életedben másokat ítélsz el a tetteik és a motivációjuk által. Mintha ismernéd őket. Képes vagy ítélkezni valaki felett a bőrszíne alapján. A ruháik, a testbeszédük alapján. Összességében gyakorlott vagy a bíráskodásban.

Azt hiszem ha a szívünkre tesszük a kezünket, be kell ismernünk, hogy nap mint nap ezt csináljuk mi is. De vajon helyesen tesszük-e?

Én folyamatosan küzdök a megbocsátással, talán emiatt is fogott meg az alábbi jelenet:

- Azt akarod, bocsássak meg neki? Bántani akarom... A pokolban kéne elégnie!

-  Újra te vagy a bíró?

- Szóval csak elengeded azzal, amit tett?

- Senki nem szabadul meg semmitől. Mindennek van következménye. A megbocsátás nem hoz létre kapcsolatot. Azt jelenti, elengedjük a másik torkát. A benned lévő fájdalom felemészt téged. Elrabolja az örömöd és bénítja a szeretet képességét. Nem azért akadtál el, mert nem tudsz. Hanem, mert nem akarod. Nem kell egyedül csinálnod. Itt vagyok veled.

- Nem tudom hogyan.

- Csak mondd ki hangosan. Én megbocsátok neked.

- Még mindig dühös vagyok.

- Persze, hogy az vagy. Semmi nem múlik el elsőre, talán ezerszer is meg kell tenned, mielőtt könnyebb lesz.

És tessék, végül a film:

https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/a-visko-teljes-film-GhOrhZu4mpgyO0DR