Ez a bejegyzésem is megosztó lesz.

Ma divatos mindenkit szexuális zaklatással vádolni. Nőként rengetegszer éltem át én is különböző zaklatási formát a verbálistól a tettlegességig. Egyikből sem csináltam ügyet, utólag visszagondolva hiba volt, hogy némely esetben nem kértem szakszerű segítséget. Hogy a férfiak ne érezzék azt, bármit megtehetnek!

Mielőtt az én történeteim jönnének, a barátnőmé nagyon is idevág. Nemrég vége lett egy hosszabb kapcsolatának. Egy dekoratív, mosolygós, kedves nőről beszélünk, aki a kapcsolat végén, hosszú kihagyás után hazalátogatott szülővárosába. Élvezte, hogy újra találkozik a régi ismerősökkel, köztük egy sármos fiatalemberrel, akivel máskor, másol is összefutott néhány program erejéig. Nem történt köztük semmi, csak beszélgettek. A hazai viszontlátás örömmel töltötte el őket. A szórakozóhelyen a barátnőm beszélgetett ezzel is, azzal is. Majd egy idő után haza indult. A férfi utána ment és indulatosan kérdőre vonta, mit képzel, hogy másokkal is szóba áll?! A barátnőm nem értette, hiszen nem volt köztük semmi, se egy csók, se egy ölelés, semmi. De ha történt volna bármi, a férfi akkor se lett volna feljogosítva az ilyen típusú számonkérésre. A barátnőm megpróbálta szépen leszerelni, ám nem ment. A férfi a falhoz nyomta, a barátnőm pedig attól félt, hogy a férfi megüti. Gyorsabb volt, kiszabadult és elszaladt. De még napokig azon gondolkodott, mit rontott el, hogy ez volt a másik fél reakciója?! Nem ő rontotta el...

Egy másik barátnőm 30 évvel ezelőtti története is álljon itt okulásként. 17 évesen az egyik osztálytársnője lebetegedett és úgy volt, hogy ő viszi neki a leckét. Falun laktak, már kezdett sötétedni, így kapóra jött a család barátja, aki felajánlotta, hogy elviszi. A férfi véletlenül az osztálytársnővel szemben lakott, de nem a ház felé vette az irányt, elhagyta a falut, egy bekötő útra hajtott. Azzal vegzálta az ijedt lányt, hogy milyen jókat szórakozhatnának, mennyire hálás lenne, ha... A barátnőmnek volt annyi lélekjelenléte, hogy feltépte a kocsiajtót és a falu felé futott. A férfi persze utána hajtott, de a lánynak szerencséje volt, a közeli buszmegállóban néhányan várakoztak, így nem mert közelebb menni. A barátnőm otthon elmesélte a szüleinek és az anyja nem hitt neki. Ez egy életre szóló trauma volt számára, kettejük viszonyára jelentősen kihatott.

A netes felületek pedig kifejezetten remek táptalajai a beteg (bár magukat sokszor szellemesnek aposztrofáló) egyedeknek. Akár chatet, akár társkeresőt nézünk, a legtöbbjük a köszönésen túl máris konkrét ajánlatot tesz. Vagy arról, hogy te mit csinálj vele, vagy ő mit szeretne. És a legtöbbjük megspékeli egy webkamerás felajánlással...

És akkor menjünk vissza az 1990-es évek elejére. Nyári munkán voltam, rajtam kívül még egy lány dolgozott egy csomó férfi között. És nem a férfiak, hanem a szintén diákmunkán lévő srácok zaklattak. A zuhanyzó ajtaját nem lehetett bezárni, ők pedig bejöttek és elvitték a ruháimat. Jó darabig álltam egy törölközővel (ami nem volt túl nagy) a röhögő fiúkkal szemben, arra várva, hogy visszakapjam a ruháimat. 15 éves voltam. Nem volt vicces.

Ugyanezen srácok bezártak egy helyiségbe is, ahonnan egy csók lett volna a szabadulás útja. Makacs lévén úgy voltam vele, hogy akkor ott éjszakázunk. Szerencsémre a diákmunkásokat felügyelő egy idő után keresni kezdett minket.

Fiatal felnőttként, tapasztalatlanul akart olyasmire kényszeríteni az akkori "barátom", amit én nem akartam. Ő viszont a nemet nem akarta tudomásul venni. Nem volt hosszú életű a viszony.

Rendszeresen járok masszőrhöz. A masszázs bizalmi viszony, ezzel mindkét fél tisztában van. Volt olyan, akivel egyszerűen csak nem volt meg a szimpátia és álljon itt egy nagyon régi történet is. Ahol az öregedő masszőr azt gondolta, naiv lánykával van dolga, aki elhiszi, hogy a gyógymasszázs része az intim területeken való matatás... És még ő volt felháborodva, mikor szóltam, hogy hagyja abba, felöltöznék és eljönnék...

És említésre méltó az a telefonos zaklató is, aki miatt titkosításra került a számom. Egy időben hívogatott, nem szólt, csak lihegett a telefonba... A hívásai az után maradtak abba, hogy megfenyegettem, feljelentem és a híváslistám alapján beazonosítják.

Aztán jött a munkahely. Mindenféle ajánlatok anélkül, hogy én bátorítottam volna a delikvenseket. A nagy része szerencsére kimerült a verbális ajánlattételben, mint például a "Szopjál le, szivi!" vagy pedig a "Krémes kézzel kiverhetnéd!" típusú mondatokban. Ezek elsőre sem viccesek, bár volt, aki ezt hallva röhögött, másodszor, harmadszor és sokadszor pedig egyértelműen hányingert keltőek.

És volt, aki megpróbált fogdosni, megcsókolni. Utána meg csodálkozott, ha kapott egy maflást, vagy pedig ráfogva a kezére elmondtam, legközelebb eltöröm, ha hozzám nyúl.

Direkt nem írtam sem neveket, sem pontos időt, helyszínt, még csak a témával kapcsolatos véleményemet sem. Szimplán néhány történetet. Gondolkodjatok rajta! És világosítsátok fel a lányaitokat, hogy nem kötelesek eltűrni a zaklatást!