A mai napra nem tűnt húzósnak a program. Sőt, a strandolással kifejezetten pihentetőnek ígérkezett. Csak nem nekünk. Szamaria kimutatta foga fehérjét, minden porcikánk fájt, így a készülődés dupla annyi időbe tellett, mint normálisan.

Sebaj! Elbuszoztunk Kissamosra, ahonnan indult a hajónk Gramvousa erődjéhez. Az oda úton semmi bajom nem volt... (de erről majd később).

Ez itt Kissamos kikötőjének egy részlete:

Felszálltunk a szép nagy kompra, megrendeltük a jó kis reggelit, aztán élveztük az egy órás hajókázást. Velünk párhuzamosan egy kisebb hajó is jött, az idegenvezető nem tudta megmondani, hogy az erődnél kezdünk-e vagy a strandon, ez állítása szerint a legénység döntése. Ők határozzák meg, hogy mikor melyik hajó megy előbb az erődöz. Délelőttre a miénk nyert. :)

A hajón rengeteg finomság közül lehetett választani, az étterem egész út alatt zavartalanul üzemelt. A kávé mondjuk kritikán aluli volt, de kárpótolt a társaság. A magyar esten megismert két házaspáron kívül a mi apartmanunkban lakó, s Herakliont közösen felfedező házaspárral utaztunk. A felszállásnál pont úgy, mint a múltkori hajó esetében számított a helyfoglalás, mivel egyikünknek se volt célja idő előtt leégni, így a középső fedélzet árnyas részében telepedtünk le.

A tenger vakító kéken hullámzott. Csodálatos látvány tárult elénk bármerre néztünk, sziklák és a tenger váltakozott.

A erőd építését 1579-ben kezdték a velenceiek és 1584-ben lett kész. A kereskedelmi útvonal védelmeként hozták létre a kalózok és a törökök fosztogatását megakadályozandó. Mondanom sem kell, hogy ez nem sikerült. 137 méteres magasságban terül el, gyönyörű panorámával Kréta északnyugati részének hegyeire és Balos Beach-re. Fénykorában 3000 ember befogadására is alkalmas volt.

Akinek nem volt kedve felmászni az erődhöz, az már Gramvousan is strandolhatott. Mi hősök voltunk, bár Szamaria után ez már sétagalopp volt. Igaz, itt is tömegnyomor volt mind felfelé, mind lefelé. Mindenki vérmérsékletének megfelelően választhatott, hogy melyik ösvényen kaptat fel. A mászást nem segítette, hogy eddigre az óra mutató már dél felé közelített és nagyon meleg lett.

A kis templomocska az erőd közepén helyezkedett el.

A fenséges panorámáért megérte felmászni.

A görögök furcsán kezelik a műemlék jellegű helyeket, itt is volt olyan szakasz, ahol nem volt korlát, holott simán le lehetett volna zuhanni, ha nem nézünk a lábunk elé.

A hajónk fentről kis pontnak látszódott. Bal oldalt a távolban pedig egy hajóroncsot látni.

Innen a szigetcsúcsot megkerülve horgonyoztunk le Balosnál. Útitársainkkal napernyőt béreltünk, de utólag már láttuk, hogy elég lett volna kevesebb is, mert szinte nem tartózkodtunk alattuk egy percet sem. Balos Európa legszebb strandjai között számontartott, természetvédelmi terület. A víz kellemes hőmérsékletű, az öböl egyik oldalán melegebb, a másikon néhány fokkal hidegebb. Sajnos itt csak két óránk volt, pedig szívesen elidőztünk volna.

Elafonissira mondják, hogy rózsaszín homokos a partja, de én már itt is fotóztam rózsaszín homokot.

Nagy élmény volt a hullámok tetején lebegni és sodortatni magunkat a vízzel. Úgy bolondoztunk, mint a gyerekek.

Az emberek háta mögött a Gramvousa erőd.

Visszafelé kevésbé élveztem az utat, pillanatok alatt tengeribeteg lettem. A hajó a nyílt tengeren billegett balra-jobbra, én meg egyre vacakabbul éreztem magam. Háborgó gyomromat csak az akciósan kínált koktél nyugtatta meg. :)

Hazaérkezve még beugrottunk az első napon felfedezett cipőüzletbe. Kristina rakival és ouzoval várt, s fejet hajtott a teljesítményünk előtt, elmondta, hogy ő még sosem volt a Szamaria szurdokban, hiába lakik közel hozzá.