Azt hiszem, ingoványos talajra tévedek a mostani bejegyzésemmel. De! De azt gondolom, hogy amikor mindenről nyíltan lehet beszélni/írni/véleményt formálni, ne hagyjuk ki a homoszexualitást sem.

Megosztó a téma, mindenkinek van véleménye a nemi identitással kapcsolatban. Talán sokan ismernek is közületek melegeket, de nem biztos, hogy ennek tudatában vagytok. Mert a homoszexualitást Magyarországon még mindig tabuként kezeljük. Álszent módon viszonyulunk hozzá, mindenféle deviáns-bűnöző alaknak állítjuk be őket, pedig a társadalomban ugyanúgy, ahogy a színesek, fehérek, nők, férfiak között is van mindenféle, a melegekre se süssük rá a bélyegzőt. Csak nézzük meg a művészvilágot, a hazai művészek közül is egyre többen vállalják másságukat.

És lassan elérkezünk a lényeghez. Amikor például jön a meleg felvonulás, az emberek egy csoportja nem tetszésének ad hangot, anélkül, hogy tudná, mi is az, ami ellen szót emel.

Ezeknek a markáns ellenzőknek szeretnék egy filmet ajánlani. Nem szokványos, nem klasszikus, de olyan mondandója van, hogy odaszögez a képernyő elé. Online formában elérhető a teljes film, bátran keressetek rá!

https://port.hu/adatlap/film/tv/imak-bobbyert-prayers-for-bobby/movie-119766

Az egyik főszereplője Sigourney Weaver, aki a bigottan vallásos családanyát alakítja. Ő az, aki az egyház szigorú tanításai szerint neveli gyermekeit és nem tud mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy az egyik fia homoszexuális. A film 1979-1982 között játszódik, megtörtént eseményeket dolgoz fel. Az anya igyekszik gyermekéből kiűzni a "betegséget", természetesen sikertelenül. A film remekül ábrázolja az anya vívódását és a gyerek kétségbeesését egyaránt, rávilágítva, hogy senkinek se könnyű. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a srác az öngyilkosságot választja. És innen kezd még mélyebb és érdekesebb lenni a film. Hogy a környezet mit tesz és hogyan változik ennek hatására? Megrendítő, megérintő, elgondolkodtató.

Úgy szegezett a képernyő elé, hogy sokáig nem tudtam felállni és kikapcsolni. Majd ráírtam az egyik meleg ismerősömre és megkérdeztem, látta-e a filmet és ha igen, mi a véleménye. Aztán a heterók közül is van, akivel eszmét cseréltem. Őt is megragadta a film.

Az ismerős gondolatait tolmácsolom, ahogy leírta.

"Nagyon nagy film, más megközelítés. De ha valaki nem tudja feldolgozni, mi az, hogy meleg, vagy azt gondolja a melegekről, hogy csak kifestett és minden fiúra rámászós a meleg, az hatalmasat téved! Ilyenkor javasolom, hogy nézze meg ezt a filmet, nem minden meleg az alja, vannak értelmesek és okosak, akik nem mutogatják magukat. És nem kell elítélni senkit emiatt, mert lehet, hogy téged meg más miatt ítélnek el vagy meg. Emberek vagyunk, szeretni kell, mert szeretünk és érzünk. Tiszteletben kell tartani a másikat, még akkor is, ha nem ismerjük, akárhogy is néz ki. Igen, én nagyon szeretek egy fiút. Soha nem gondoltam volna, hogy így lehet szeretni egy velem azonos neműt. Nem bánom, mert boldog vagyok. De rossz, hogy végig kell hazudnom az egész életemet emiatt. Mára már nem érdekel, ha ez kell ahhoz, hogy boldog legyek, így fogom leélni az életemet. Akiknek a környezetemben meg kell tudniuk, azok úgy is tudni fogják. Bocsi, hogy ez most így kitört belőlem, néha hidd el, sírni tudnék ettől a helyzettől. NAGYON NEHÉZ ÍGY, DE AKKOR IS BOLDOG VAGYOK!"