A napokban levelet kaptam egy olvasótól, nevezzük Traktoros Lalinak.

A Cica Maca sztori kapcsán leírta a saját élményeit. Mivel csapnivaló a helyesírása (saját állítása szerint diszgráfiás), így a jóváhagyásával, korrigálva a hibákat adom közre a levelét.

"Hozzáfűznivalóm annyi lenne, hogy azért ezek a Macához hasonló nőcskék is megérik a pénzüket. Nem értem, miért baj nekik, ha valakinek nincs medencés háza, meg Lamborghini sportautója?! És mitől fáj az, ha a trikót kedvelem az öltöny helyett?!

Nem dicsekedni akarok, de nekem van egy nyolcvanezer eurot érő Lamborghini traktorom, meg két darabonként ötvenmillió forintot kóstáló John Deere traktorom, több munkagépem. És szerintem természetes, hogy nem szórom a pénzt két kézzel, ha már kemény munkával szereztem meg. Alapból herótom van azoktól a csajoktól, akiknek a külsőség számít, nem az, ami belül van. Velem lehet beszélgetni operáról, könyvekről, a film élményeim is naprakészek, de szabadidőmben a plázák helyett inkább a földet túrom. Miért? Mert ezt láttam otthon. Meg mellé még szeretem is. Apám, nagyfater és a tágabb rokonság is földművelésből élt. Mára saját borászatom van, az erdők egy részében fakitermelést végzek, a kukorica és a búzaföld is jól jövedelmez. Sorolhatnám, hogy miket csinálok, de gondolom ez senkit nem érdekel.

És igen, egyedül vagyok. Hogy miért? Köszönhető ezeknek a Maca féle nőknek. Egyrészt sosem tudom kitalálni mit szeretnétek. Hamar megunom, ha követelőztök, leszóljátok a munkámat, ruhámat, bármit. Aki meg érdekből közeledik, azt is gyorsan levágom. Oké, nem vagyok egy Adonisz, de nem is ez számít szerintem. Ha jut idő a meló mellett, akkor leugrom a kondiba, bár a favágástól szerintem így se telibe fosott búvárruhára hajazok. Vissza a nőkhöz. A legutóbbival kicsit macerás volt eljutni az ágyig, de küzdő típus vagyok, nem adtam fel. Harmadik-negyedik alkalommal lehettünk együtt, mikor az ominózus eset megesett. Rólam tudni kell, hogy gumiban az istennek se megy. Az olyan, mintha zokniban állnék a zománcos lavórba. Nos, a csaj korrekt volt, az elején közölte, hogy ő bizony nem védekezik, így rám marad a feladat. Gondoltam, ha időben kiveszem, nagy baj nem lehet. A csaj nem érintett meg mélyen, érzelmileg sehol se tartottunk, talán két vacsorán, meg néhány beszélgetésen voltunk túl. Egyre hevesebben estünk egymásnak. A kémiával nem volt baj A csaj azon mondatával már inkább, mikor éreztem, hogy itt az idő, ő meg közölte, hogy nyugodtan maradhatok, legfeljebb lesz egy gyerekünk. Mi van?! Lesz egy gyerekünk?! Azt hittem, itt a vég. Nem is ismerem. Milyen ez már? Minek néztek ti nők minket? Tenyészbikának? Eléggé megdöbbentett, hogy így randomra, néhány találka után,  bevállalna egy gyereket? Még a kapcsolati státuszunk is tisztázásra szorult, akkor meg hogy? Miért akarna így gyereket? A pénzemért? Kifut az időből? Önző módon magának, apa nélkül? Komolyan mondom, egy pillanat alatt az életkedvem is elment. Nem akartam belebonyolódni, hogy mégis mi a francot képzel, vagy mit szeretne, nem akartam a lovat adni alá, így ezt a témát a szőnyeg alá söpörtük jó gyorsan. Természetesen azóta se találkoztunk. Ő néhányszor még keresett, én meg leráztam. Gondolom, a barátnői előtt elhordott mindenféle szemét alaknak, aki csak ágyba akarta vinni. És fingja sincs róla, hogy mi volt a baj. Szerinted meg kellett volna vele ezt beszélnem?"

Lalitól kaptam még pár levelet, mind csaj témában íródott, ha érdekesnek találjátok, néhányt közreadhatok.