A múltkor a rádióban arról volt szó, hogy a gyerekek mennyire őszinték és ezzel időnként a felnőtteket kellemetlen helyzetbe hozzák.

A családi legendárium megőrizte az én egyik korai zsengémet. A szociban üdülni voltunk vidéken. Egy másik kisgyerekes házaspárral közös asztalhoz kerültünk az étkezéseknél. Egyik alkalommal a várva várt tejbegríz helyett nekem tökfőzeléket hozott ki a felszolgáló. Válogatott káromkodások közepette adtam hangot nem tetszésemnek, melyet az asztaltársak megdöbbenve figyeltek. Szüleim azt gondolták, mentik, ami menthető. Miután rám szóltak, hogy fejezzem be a káromkodást, megjegyezték, hogy biztos az óvodában tanultam. Én már akkor is önérzetes voltam és rávágtam, hogy: - Nem, a nagypapától. :)

Ezek után jó darabig kerülték az egy időben történő étkezést az asztaltársak. :)

A másik esetre már magam is emlékszem. A régi szép időkben mindenkinek azonos ruhái voltak. A közelünkben lévő kötöttárugyár ugyanabból az anyagból készített gyerek és felnőtt fürdőruhát. Anyu egyik barátnője és annak családja is jött a strandra, ahol a néninek pont olyan volt a fürdőruhája, mint az enyém, csak szemmel láthatóan már nagyon fakó volt a színe. Odafordultam anyuhoz és megkérdeztem tőle, hogy: - Az enyém is olyan csúnya színű lesz, mint Zsuzsa nénié?

:) Anyu ennek se nagyon örült...