Az ember minden nagy út után összegez, mert mi már csak ilyenek vagyunk. Az El Caminot megjártakat is minduntalan arról faggatják, hogy miben változott meg az élete, milyen tapasztalásokkal lett gazdagabb.

Akkor álljanak itt az én tapasztalásaim.

- Hiszek magamban! Amit kitaláltam, képes vagyok véghez vinni!

- Segítőkész emberek mindenütt akadnak!

- Tudom kezelni a helyzeteket! És tényleg. Persze egy ilyen út nem mindenkinek való. Aki fél egyedül, esetleg bizonytalan magában, az inkább társasággal, pontról pontra leszervezve mindent induljon útnak.

Jó érzés volt megtapasztalni, hogy képes vagyok elengedni magam. Ezzel alapvetően problémám szokott lenni, mert szeretek mindent kontroll alatt tartani. Hosszabb biciklitúrán ezt megelőzően nagyon régen voltam. Ott pont az a szabadság érzés ragadott magával, hogy akkor és ott állok meg, ahol nekem tetszik. Ezt az érzést kerestem magamban, az útban és örömmel mondhatom el, hogy meg is találtam. Nagyon jó volt úgy kalandozni, hogy az útvonal egy része is menet közben alakult, hogy nem stresszeltem túl azt sem, mikor, hol fogok megszállni és mit eszem majd.

Megtanultam, hogy nem mindig én döntök, hagyni kell magam sodortatni az árral.

Természetesen nem ész nélkül indultam neki, olvashattátok, elég jelentős szervezés előzte meg. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak kétségeim, de nem szoktam feladni a dolgokat, pedig volt itt is néhány olyan pillanat, amikor le kellett ülnöm és elgondolkodni, hogyan tovább. Az egyik ilyen pánikra hajlamosító helyzet Nezsiderben ért, mikor már azt hittem, hogy nem találok szállást. Vagy Bécsben, mikor a GPS megadta magát és Zolit is sokadszorra sikerült utolérnem. Vagy valahol a gáton, mikor azt éreztem, többet haladok hátra, mint előre.

De szerencsére komoly akadállyal nem kellett megküzdenem. A bringa strapabíró és semmilyen technikai malőr nem volt vele.

Friss lendülettel és nagy lelkesedéssel faltam a kilométereket és szívtam magamba az új élményeket. Nem mondom, hogy a személyiségem megváltozott, de azt észrevettem, hogy könnyedebben engedek el dolgokat, helyzeteket, amivel nem nekem kell foglalkozni. Erre nagyon jó volt ez az út.

Újra felfedeztem, hogy képes vagyok kilépni a komfort zónámból és még élvezem is.

Nagyjából ennyi történt. :D