Reggelre is megmaradt a szomorú idő. Hogy a borús hangulatot ellensúlyozzunk egy jó kis capuccinoval és almás pitével nyitottuk a napot. Olyan 4.000,-Ft-nak megfelelő Euroért. De hát egyszer élünk!:D

Ebben a posztban is sok fotó lesz.

Alant látható a szállodánk folyosója. Kicsit nagy a kontraszt az ár és a kinézet között. De ez egy 4 vagy lehet 5?! csillagos hotel. Amikor előző nap beballagtam a folyosóra a kulccsal a kezemben, azt hittem, hogy eltévedtem és a raktárban kötöttem ki. :D Persze a szoba belülről másabb volt, minimalista stílus, de kényelmes.

A telefonon folyamatosan csekkoltuk az időjárást, hogy akkor induljunk el, mikor nem esik. Érdekes módon a befelé út sokkalta rövidebbnek tűnt, mint kifelé.

Városnézés előtt, már útközben is elő-előkaptam a fotó apparátot. Tessék egy Blaha pékség nem a Blahán.

Ez még a város ipari részén készült, megörökítettem a vele szemben lévő híres linzi kémiai üzemet is, amely csak úgy ontotta magából a füstöt.

Ez után a vasútállomásra vezetett az utunk, hogy tudjuk délután hová kell menni. Ám mielőtt odaértünk volna, még egy cigaretta automatát is fotóztam. Ennek az érdekessége, hogy kéri a személyi igazolványszámodat, szóval, ha nem vagy nagykorú, nem kapsz cigit.

Az állomás előtt szép, szökőkutas tér, a bejáratot oroszlánok őrzik.

Az időjárás eddig még kegyes volt, a dzsekit is le tudtuk venni. Innen a belváros felé vettük az irányt. A következő parkban az alábbi szobor állt. Akkora volt, hogy tesóm beleállt, de még nyújtózkodva se érte el a felső részét.

Lett volna lehetőség háztetős városnézésre, a lenti képen a reklámként szolgáló szobor látható. Azt mondták, hogy másfél óra a túra, melynek az a lényege, hogy egy térképpel a kezedben a különböző ingatlanok tetejéről nézed meg a várost, de mivel mást is terveztünk, így ez kimaradt.

Többek közt szerettük volna megnézni a Mária dómot. Gigantikus méretei már kívülről is lenyűgözték az embert.

Bent épp orgonáltak, remek az akusztikája is. Engem a kazettás ablakok ragadtak magukkal.

Következő utunk a Mozart házhoz vezetett, de előtte még láttunk egy aikido iskolát hirdető molinót, természetesen ez se maradhatott ki a fotókból.

Mielőtt megérkeztünk volna a Mozart házhoz, a képviselőházat is útba ejtettük, az udvar közepén állt ez a szökőkút.

Mozart a Linzi szimfóniát szerezte ebben a házban, de sajnos a szobába nem lehetett felmenni, viszont egy beugróban a teljes művet meg lehetett hallgatni.

A beugró kb. az EU-s zászló alatt található.

A főtér felé haladva egy kis utcai hangulatkép.

 Egy újabb régi villamos.

A Tourinform feletti erkélyt is megnéztük, itt hirdette ki Hitler az ezeréves birodalmat.

A főtér még a borús időben is hangulatos.

Itt ültünk be ebédelni egy pizzériába. Alig kezdtünk neki, újra leszakadt az ég, így a vonat indulásáig hátralévő részt ismét a Tourinform előtt ácsorogva töltöttük.

Mielőtt búcsút vettünk volna a várostól, egy utolsó hangulatképet még csináltam.

Ahogy látjátok, az eső nem akart szűnni. Akkor indultunk a pályaudvarra, mikor kevésbé esett. Volt még időnk a vonatig, addig a pályaudvaron kávéztunk. A biciklik felrakása a vonatra kicsit se volt egyszerű, lévén, hogy a Rail Jeteken a korábbi személyszállító részből kanyarintottak le egy darabot a bicikliknek, így a feljárat is maradt a régi, embernyi szélességű, a biciklik kormánya meg már az ajtóknál elakadt. A vihart és a felhőket sajnos nem sikerült Linzben hagyni, hazáig jöttek velünk. A vihar akkor tetőzött, mikor a Keletibe értünk, de nem volt kecmec, mivel már nagyon későre járt, át kellett érni a Nyugatiba. A szél vízszintesen fújta az esőt, a víz bokáig ért, villámok cikáztak mindenfelé. Hál istennek hazafelé olyan vonatot fogtunk ki, amire nem kellett felemelgetni a bicikliket, de az alatt a 15 p alatt, míg átértünk az egyik pályaudvarról a másikra, az eddig szárazon maradt cuccok teljesen eláztak.

Mit ne mondjak, a túra vége rendhagyóra és maradandóra sikeredett! :D

Itt a vége, fuss el véle. Már csak egy kis összegzés van hátra. De az egy másik poszt lesz.