A reggel esővel fogadott. Szerencsére már csak egy rövidebb etapot terveztünk Linzig. Úgy gondoltuk, lesz ott annyi látnivaló, hogy jut belőle a másnap délutáni vonatindulásig bőven. Illetve, azt is kitaláltuk, hogy ha lesz szállás Linzben, akkor még Mauthausenig visszatekerünk és megnézzük a koncentrációs tábort.

Az idő mindezt maximálisan keresztül húzta.

A reggelit a közeli pékségben fogyasztottuk el, majd egy rövid túra keretében bejártuk Aschachot, mielőtt útnak indultunk.

Vissza a hídon, immár borús időben.

Az út családi gazdaságok között kanyargott, aztán a gáton tekertünk Ottensheimig. Addigra már újra gyülekeztek fejünk felett a felhők.

Mielőtt elindultunk Linzbe még felhívtam a Jugendhaust, hogy tudnak-e fogadni, de nemleges választ kaptam. Így azt terveztük, hogy Linzbe érve a Tourinformban érdeklődünk szállás iránt.

Az ebédet a gáton fogyasztottuk el, itt csak élveztük a természet közelségét.

A lenti táblát Linz előtt fotóztam.

Alig értünk Linzbe, leszakadt az ég. A Tourinform előterében vártunk vagy másfél órát, mire egyáltalán bármerre el lehetett indulni. Ott mondták, hogy a városban most valami fesztivál van, így sehol nincs szállás. Össze-vissza telefonálgattak, mire 16 km-rel odébb Ansfeldenben, az autópálya mellett sikerült a Rosenberger hotelben helyet találni. Az eső elállt, de bármikor rákezdhetett volna.

A Szentháromság szobor immár megfelelő szögben. Mikor hétvégén itt voltam, a lovagi torna miatt mögötte le volt zárva a tér.

A mostoha időjárási körülményekre tekintettel úgy döntöttünk, hogy akkor Mauthausen kimarad, inkább elfoglaljuk a szállást, Linzet pedig majd megnézzük másnap. Nagyon nehezen keveredtünk ki a városból, rájöttem, hogy nekem ezek a nagy városok a mumusaim. A hotelt sem volt egyszerű megtalálni, mivel tényleg az autópálya mellett volt, a pályára felvezető úton tudtuk csak hátulról megközelíteni. Miután lepakoltunk újra esni kezdett.