Sajnos Anikóéknak másnap dolgozni kellett menni, így reggel már csak a telepakolt hűtő várt, meg a kedvesség, hogy bármiből csinálhatunk szendvicset. :)

Nehezen indultunk neki, de végül fél 11 felé csak elhagytuk Schardinget. Passuig jó párszor meg kellett állni, attól féltem, hogy a betervezett út felét sem sikerül teljesíteni.

Passauba érve most a bal partot választottuk, elkerülendő a hegyeket. És még csináltunk jó pár fotót. Alant még mindig az Inn, ez még a jobb oldalon készült.

A belváros egy szeletkéje:

Csak egy szép kép a folyón úszó hajókról:

Búcsú a várostól a német oldalon, háttérben a város nevezetességeivel.

Érdekes módon lefelé elég jól gurultunk. Valószínűleg az a szembe szél, ami engem hátráltatott, most jó irányból ért. :)

Útközben sellőt is láttunk:

Au-ig hol a Duna mellett, hol mezőgazdasági utakon kerekeztünk. Sokan jöttek ezen az oldalon is csapatostul. Sikerült ismét magyarokba botlani. Olyan 16 éves forma srácok és lányok voltak, nem túl kommunikatívak. Aunál biciklis kompra szálltunk.

A komp 2 Euroba került és nagyon hamar átért a túloldalra. A komposok úgy kapkodták ki a nehezebbnél nehezebb bicikliket, mintha csak tollpihék lettek volna.

Mára már nem ígértek felhőtlen jó időt, ezért szorgalmaztam, hogy jussunk el Aschachba, hogy ne a nagy fenyők alatt érjen a vihar, aminek egyelőre még hál istennek semmi jele nem volt.

A sclögeni rész tesómat is elkápráztatta. :)

Aschachban abban a pizzériában szálltunk meg, ahol én pár nappal korábban kávézni szerettem volna. A La Mamma-ban (http://www.lamamma.at/wp/). A hely nagyon szuper volt, a pizzájuk fenséges, ajánlani tudom mindenkinek, aki arra jár.

Alig parkíroztuk le a bicikliket a bicikligarázsban megjött a vihar is. Szerencsénk volt. Mire leszakadt az ég, mi már a pizzéria ablakán lestük a Dunán cikázó villámokat.

A levegő kicsit hűlt, így itt is nagyon jót aludtunk.