Maca mostanában mindig elfoglalt. Persze értem én, hogy fontos a sport, de hogy lassan már mindent a sportnak rendel alá, az azért mégsem járja.

Mikor először mesélt a futásról, még naivan azt gondoltam, hogy tényleg a sportba zúgott bele. Aztán kiderült, hogy inkább a futókör mellett edző rögbisekbe. Meg a focistákba, az atléta csapat tagjaiba, a kosarazókba és a kondiban a gyúrós srácokba. Így egyszerre. Fontolóra vettem, hogy elmegyek vele egyszer én is. Mi bajom lehet? Futócuccom van, cipőm van, bár azért az megfontolandó volt, hogy akarjam-e magam kiröhögtetni azzal, hogy 200 méter után pont annyira nem kapok levegőt, mint a Titanic fuldokló utasai? Maca meggyőzött, igenis le kell vele mennem, remekül lehet ismerkedni, neki már minden csapatból van néhány személyes kedvence, akivel a viberen, messengeren, e-mailen is naponta értekeznek.

Ekkor még nem sejtettem, hogy baj van. Hogy komoly baj van.

A sportpályára érve bőszen kerestem a jóképű, izzadó testű adoniszokat. Ehelyett azzal szembesültem, hogy csupa 20 éves szaladgál és integet Macának, vagy jön oda puszit adni. Maca meg csak úgy ragyogott, repkedett. A srácok tényleg nagyon jól néztek ki, kedvesek, barátságosak, nyitottak és őszintén érdeklődőek voltak, például, hogy sikerült-e már a múltkori izomhúzódást kiheverni, használt-e a krém, volt-e az általuk ajánlott dokinál... Maca sütkérezett a rá irányuló figyelemben, arcáról csak akkor hervadt le a mosoly, mikor rám nézett.

- Mi bajod van?!  - kérdezte, miután odébb ráncigált pár métert.

- Te tényleg nem látod?! Ezeknek a kölyköknek az anyjuk lehetnél?!

Hosszú beszélgetés következett. Megijesztett ezzel a kapuzárási pánikra hajazó viselkedéssel, s tényleg nem ártott, hogy kicsit visszarántottam a földre. Végül megértette, hogy igen, nagyon jó, hogy ezek a srácok figyelnek rá, de ne várjon tőlük semmit. Megkértem, ha véletlenül én kezdenék el rajongani így a 20-on pár évesekért, akkor legyen kedves engem is kíméletlenül szembesíteni vele.

Felismerte és elfogadta, amit mondtam. Azóta is lelkesen lejár. Most épp a 40-es sportoló apukákról mesél... Hát nem lesz ez így jó :D