Az ember lánya csak pasikkal ne kezdjen!

Egy szép téli napon Kedvesem és a barátai kitalálták, hogy most van remek idő ahhoz, hogy a stéget kicsit helyrepofozzák, 4-6 lék a vízen, könnyen beverik a cölöpöket, s 2 óra alatt haza is keverednek. Másnapi indulás 9 óra felé.  (Beszéljenek a képek önmagukért)

Kérdezték, hogy van-e kedvem menni velük. Volt. Persze 9 helyett fél 11 után indultunk. Még jó, hogy mentem én is, mert a két órás túrácskából 5 óra lett, s valószínűleg otthon már lerágtam volna mind a 10 körmöm, hogy hol vannak ennyi ideig.

Kezdődött azzal, hogy még nem volt ilyen szög, olyan biz-baz, így kb. 3 boltnál is meg kellett állni beszerezni a szükséges dolgokat. 

Alig kanyarodtunk le a vízpartra vezető útra, a Nissan Patrol utánfutóstul felfeküdt a kb. 50 cm-es hóra. Kb. 25 m-t kocsikáztunk, s máris lehetett kiásni... Aztán meg helyet csinálni, hogy le lehessen akasztani az utánfutót, mert a hóátfúvásos területeken ugyanúgy felakadt volna. Kb. egy km-t haladtunk, mikor a kocsi kifarolt, s megállt keresztben a végtelennek rémlő úton. Persze nem is pasikkal lettem volna, ha nem jönnek a nagy ötlettel, hogy a szántóföldön kisebbnek tetszik a hó, menjünk arra. 

Még jó, hogy volt aki bemerészkedett a szántásba és megállapította, hogy egy lépés oké, második térdig süllyedős! Következő lépés oké, aztán megint térdig...

Én már az első elakadásnál mondtam, hogy forduljunk vissza, mert itt fogunk éjszakázni. De ők nem adták fel! Nos a szántóföldnél akkor egyöntetűen úgy döntöttünk, hogy még azt megnézzük hány cm-es a jég, aztán irány haza.

Vicces mutatvány volt a sthillel léket vágni a tóba, bár a végeredmény kétségkívül önmagáért beszélt. A jég kb. 20 cm volt. A nap verőfényesen sütött, a pasik meg azon rágódtak, hogy oké, bejutni nem sikerült, de hozhattak volna pecabotot, milyen remek is lett volna horgászni!

Végül nagy nehezen kiástuk a kocsit a hóból, s a fiúk hazáig azt tervezgették, hogy majd a következő héten mindenképp visszamennek, vagy másnapra szereznek egy traktort, de nem adják fel!