Ez a téma szerintem mindig aktuális.

Most onnan jutott eszembe, hogy beszélgettem minap Zsuzsi* barátnőmmel. Örömmel újságolta pár hónappal ezelőtt, hogy a frissen összeszedett barátjával minden milyen szép és jó. Hogy az élet csupa lányregény. Persze ezt azért minden épeszű nőnemű lény fenntartással kezelte, mert még a legszebbnek tűnő kapcsolatban is vannak problémák, viták, néhol a felszín alatt egészen fortyogó vulkánok is. A rutin meg az évek (de inkább az évek by Tini Nindzsa) azt mondatják velem, hogy semmi sem fekete és fehér...

Nos, Zsu szárnyalt. Ide-oda, bemutatta a családnak is a jelöltet, mindenki úgy kezelte őket, hogy örökre együtt maradnak, hiszen a látszat szerint remekül megvoltak. Aztán persze kezdtek előjönni a hibák, de mindketten úgy gondolták, hogy kicsit csiszolnak a másikon, nagy baj nem lehet. Persze 30 környékén az ember még csiszolható. Afelett?! Itt már fenntartásaim vannak.

Na és tegnap egy felére soványodott Zsuzsival akadtam össze a vonaton. Kérte, hogy üljünk be valahova, ha van 5 percem, mert el akar mesélni valamit. A vonalait nem dicsértem meg, mert a szeme fáradt volt, arca nyúzott, sejtettem, hogy nem a boldogságtól fogyott ennyit. 

A kávézóban bizalmasan közelebb húzta a széket, szorongatta a teás csésze fülét, majd nekem szegezte a kérdést, hogy: Te mit tennél, ha megcsalna a pasid?

A kérdés eléggé meglepett, gondoltam, hogy komoly oka van ilyeneket kérdezni, bár a srácról nem gondoltam volna, hogy néhány havi ismeretség után megtenné. Zsu nem levelekben, emailekben, táskákban, telókban és egyebekben kutató típus, így váratlanul ért, mikor elmondta, hogy félre nem érthető emaileket talált a párja nyitva felejtett email fiókjában. Emberünk még borért akart leszaladni a vacsorához, s az asztalon hagyta a notebookját. Zsuzsi gondolta, hogy becsukja, vagy takarék üzemre rakja, ne merüljön az akkumulátora. Ahogy rányomott a szóközre, a postafiók ugrott fel. Félreérthetetlen bejövő levelekkel egy általa még névről sem hallott leányzótól. Nem volt sok üzenet, a párja válaszai sehol sem voltak, sem előzményben, sem a csaj leveleiben. Ám utalás arra, hogy mennyire jó "dugás után" hozzábújni, abból nem kevés volt.... 

Mielőtt a történetet folytatnám, kíváncsi vagyok kedves Olvasó a Te véleményedre is! Hogyan tovább, szerinted? Mit tennél Zsu helyében?

*Zsuzsi nevét személyiségi okokra hivatkozva megváltoztattuk. - szerző