Komment nélkül, part 1:

A lány bemegy a Mekibe, ami jó szokásához híven még a késő esti időpontban is tömve van. Hely csak egy laptopozó, telefonáló srác melletti asztalnál van. A lány a srácra néz, szíve nagyot dobban. A srác talán lát, talán nem, de nem rakja le a telefont. A lány leül, elmajszolgatja a szendvicsét, s közben várja a megfelelő alkalmat, ám a srác csak nem hagyja abba, amit csinál. Hősünk gondol egy merészet, eltépi a blokkját, ráfirkant pár sort, majd mikor feláll, diszkréten átcsúsztatja az asztalszomszédnak. A srác szeme felcsillan, int, hogy egy kis türelem, majd a blokk egy darabkájára felírja a számát, s mutatja a lánynak, hogy telefonáljon!

Snitt: Lány elindul haza.

Nos, ez lehetne egy "hogyan szedjünk fel egy pasit két perc alatt?" típusú történet, ha valaki kívülről látja, valószínűleg ezt is gondolja.

Part 2:

Ezzel szemben a valóság meg úgy nézett ki, hogy bemegyek a Mekibe. Meglátom egy régi ismerősömet, akivel már kb. 6 éve, de lehet, hogy volt az 8 is, nem találkoztam. Látom rajta, hogy ismerősnek tűnök neki, de nem tud hova tenni. Várom, hogy befejezze, amit csinál. Nem jön össze. Írok neki pár sort, hogy ki vagyok és honnan kéne ismernie. :) Átcsúsztatom. Felismer. :)

Snitt: Egy jó fél órát beszéltünk miután hazaértem.

Tipikus: Ez is csak velem történhet meg ilyen formában. Azért kíváncsi lettem volna, hogy a Mc Donald's törzsközönsége vajon mit gondolhatott amikor ezt látták?

Lehet most mindenki engem irigyel, hogy milyen pöpecül megy az ismerkedés?! :)