Roppant fontos felfedezést tettem a minap.

Egy bevásárló központban figyelgettem az embereket, míg várakoztam. Elnézve a kínálatot és a keresletet, meg kellett állapítanom, hogy tényleg válság van. Sok üzleten kint a végkiárusítás, némelyiken "hamarosan itt új üzlet nyílik" felirat, ami kissé becsapós, mert régebben konkrétan kiírták, hogy milyen üzlet nyílik hamarosan... Ebből levontam azt a messzemenő következtetést, hogy azt mégsem merték kiírni, hogy bérbeadó, kiadó, vagy ne adj isten hagyták volna csak úgy üresen tátongani. Inkább (jó marketing politika, egy ötöst megérdemel a marketinges) befedték a plafonig színes papírral a kirakatokat, s rajtuk itt-ott keresztben a kiírás. Nem egy, nem két üzlet árválkodott íly módon elhagyatva.

Az emberek többnyire céltalanul tengtek-lengtek, a fél óra alatt alig egy tucatnál láttam különböző reklámtáskákat, a többinél csak a napi kellék volt, semmi új. És meglepő módon nem is a plázacicák, cicafiúk voltak többségében, akik elballagtak előttem, hanem a hétköznapi réteg. Nem volt hétvége, csak egy szürke hétköznap és mégis sok olyan embert láttam, akikről lerítt, hogy az időt a tömegközlekedési eszköz indulásáig ütik el itt.

Az embereket szemlélve azt is megállapítottam, hogy egyre több a sérült. Mind mentálisan, mind fizikálisan. Rengeteg olyan arc haladt el előttem, akikről látszott, hogy komoly gondok vannak belül. Az emberiség mintha kicsit korcsosulna....

A legszebb felfedzést mégis a mozgólépcső hozta el. Ti hol szoktatok csókolózni a párotokkal? Fogjátok egymás kezét? Hozzáértek a másikhoz, ha egymás mellett sétáltok? Jut-e a másiknak egy-egy kedves gesztus, egy mosoly, egy simítás? Nos, bármilyen meglepő is, eddig még sosem figyeltem, hogy mit csinálnak az emberek a mozgólépcsőn. Persze a metróból kifelé igen... Ott lökdösik egymást, hogy mielőbb felérjenek. De egy bevásárlóközpontban egész másféle felfedezést tettem. Azok a párok, akik épp csak egymás mellett, de a másikat meg nem érintve szinte szóltanul rótták a pláza sétányait, a mozgólépcsőn megelevenedtek, hús-vér emberek lettek és megölelték a párjukat, s a legtöbbjük meg is csókolta. Ki futólag, ki a lépcsőn való utazás teljes időtartamáig belefeledkezett a másikba, idősek, fiatalok egyaránt. Öröm volt őket nézni. S a mozgólépcsőt elhagyva a nagy többség óvón, védőn belekarolt a másikba, átölelte párja derekát, vagy megfogta a kezét.

Figyeljétek csak meg ezt egyszer! :)