Ti odafigyeltek az álmaitokra?

Velem sokszor fordul elő, hogy álmodok. És általában emlékszem is rájuk. Többnyire a napi történések szövődnek az álmokba, időnként a vágyak, máskor pedig az égiektől kapok útmutatást.

Ez történt tegnap is.

Nem mondom, hogy az adott téma napi szinten foglalkoztatna, de azért markáns szerepe van az életemben.

Álmomban egy nem várt szereplőtől kaptam egy kérdést, ami meglepett. Olyannyira, hogy kristálytisztán emlékeztem rá reggel is. Elég fura kifejezést használt arra, amit a köznyelv csak együttélésként aposztrofál, de minél többet gondolkodtam rajta, annál inkább erősödött bennem, hogy igaza van.

Talán attól maradt meg bennem élénken, hogy a férfi, aki az üzenetet hozta nem illett a képbe. Nem gondoltam hitelesnek, meghökkentett, mikor nekem szegezte azt a mondatot. Egyúttal a bölcsessége meglepett.

Azt gondolom, illik odafigyelni az álmokra. A régi korok emberei hittek bennük. Nekünk is segítenek. Mint a belső iránytű. A hatodik érzék, megérzés, nevezzük bárminek, sokszor megóvna minket, ha hallgatnánk rájuk.

Figyeld önmagad és a jeleket. Mindenütt ott vannak, csak merj rájuk hagyatkozni!

Szerző: Berill Shero  2019.05.19. 19:51 Szólj hozzá!

Ezen a linken olvashatjátok az Ünnepi Könyvhéten megjelenő Szó-kincs antológia tartalomjegyzékét!

Még egyszer szeretettel gratulálok költő és író társaimnak. Néhányukat személyesen is van szerencsém ismerni, másokat pedig műveik által.

Június 15-16-án dedikálás keretében találkozhattok az alkotókkal. A többiről később!

 

Szerző: Berill Shero  2019.05.14. 19:16 Szólj hozzá!

Több, mint egy hónapja, hogy elhagytam a régi munkahelyemet.

A bejegyzésemet meglepően sokan látták és rengeteg embertől kaptam visszajelzést. Volt, aki leírta, hogy hasonló élethelyzetben van és erőt adott neki a cikkem. Mások támogatásukról biztosítottak. Sokan hívtatok, olyanok is, akikkel már nagyon régen beszéltem.

Jól esett, hogy ennyi ember figyel rám, bátorít. Kivétel nélkül mindenki azt mondta, ha már nem éreztem jól magam, a lehető legjobb döntés volt kilépni abból a közegből.

És hogy mit hozott az elmúlt időszak? Például azt, hogy gond nélkül végig alszom az éjszakákat. Nem ébredek verejtékben fürödve, heves szívdobogással, nem szorul össze a gyomrom, ha arra gondolok, mi vár rám másnap. Több időm lett magamra, a hobbijaimra. Több időm maradt a családomra, barátaimra.

A kezdeti kétségbeesést, a "hogyan továbbot?" felváltotta egy teljesen más szemlélet. Pozitív előretekintés, hogy akármi is lesz, az úgy lesz jó, ahogy jön. Nincs más dolgom, mint nyitva tartani a szemem és a fülem, hogy meglássam és befogadjam a lehetőségeket. Nem akarok már görcsösen mindenre választ. Az élet úgyis hozza azokat. És gördülékenyebben megy, mint mikor erőből szerettem volna megoldást találni.

Folyamatosan elemzem magam, a helyzetemet, néha elbizonytalanodok, ha új helyzetbe kerülök, de aztán megrázom magam és azt gondolom, menni fog!

Egyenként nem köszöntem meg a támogatásotokat, mert rengetegen adtatok-adtok erőt, így itt teszem meg.

Köszönöm, hogy veletek és általatok az lehetek, aki tényleg én vagyok!!! <3 És köszönöm azt is, hogy most is hívtok, támogattok!

Szerző: Berill Shero  2019.05.10. 20:17 Szólj hozzá!

www_tvn_hu_b627b73238f8ec07bba4035173bc56cb.jpg

Szerző: Berill Shero  2019.05.05. 07:47 Szólj hozzá!

"Csumi Aranyapáim!

- Te voltál már szerelmes? - kérdezte a múltkor egy bazi nagy dugás után Marcsi. Nem értettem, honnan jön a kérdés és mire akar vele kilyukadni. Mert azt már megtanultam, hogy csak úgy ok nélkül nem kérdez a fehérnép ilyet. Töredelmesen bevallotta, hogy ő bizony gyengéd érzelmeket táplál irántam egy ideje. Én meg férfiból vagyok, ezzel a hirtelen vallomással nem tudtam mit kezdeni, rekord gyorsasággal húztam nyúlcipőt.

Tipikus, de úgy ott hagytam, mint eb a Sza(ha)rát... Sosem fért a fejembe, hogy minek kell érzelmekről dumálni. Az vagy van, vagy nincs. Meg mi az a szerelem? Mert biztos nem egyenlő azzal, hogy ha meglátom, égnek áll a cerkám. Az még csak kívánás. Ha szeretek vele lenni, akkor meg jó társaság.

Gyáva módon Gyurmáig szaladtam a kérdéssel. Mivel ez komoly téma, néhány pálesz lecsúszott, mire sikerült kitalálnunk, hogy a női olvasat és a férfi gyökeresen eltér. A nők egy kedves gesztustól elalélva bármire ráhúzzák, hogy szerelmesek. Én meg azt hiszem utoljára talán a suliban éreztem amolyan villámcsapás szerű szikra robbanásosdit. Nem tudom, miért nem elég a csajoknak, hogy velük vagyunk, minek erre még címkéket aggatni?!

Marcsival néhány hétig nem találkoztunk. Javára legyen írva, ez alatt az idő alatt nem zaklatott üzenetekkel és éreztem, magától nem fog keresni. Kitaktikáztam, ha csak úgy beállítok, mintha semmi se történt volna, akkor rendben leszünk. Nem vittem virágot se, nem akartam én bocsánatot kérni. Az első tíz percben még duzzogott, alig szólt hozzám, de aztán sikerült megpuhítanom. Gyors numera volt. Utána megkérdezte, miért tűntem el. Mondtam, hogy baromi sok dolgom volt. Mindentudó mosollyal nyugtázta. Napokig nem került elő ez a szerelem kérdés, aztán újra előhozta. Nem volt kibúvó színt vallottam. Azzal nyitottam, nem fogok hazudni, kedvelem meg minden, de azért azt túlzás lenne állítani, hogy szerelmes vagyok belé. Azt hittem megsértődik, ehelyett megsimogatta az arcomat és annyit mondott, nem vagyunk egyformák. Én pedig valahogy megbékéltem azzal, hogy ő szerelmes belém. Néhány hétig ugrásra készen figyeltem, mi változik kettőnk kapcsolatában, de nem történt semmi.

Istenemre mondom, kurvára nem értem én a nőket."

Szerző: Berill Shero  2019.04.28. 19:52 Szólj hozzá!

Címkék: intimszféra

Örömmel tudatom veletek, hogy az Aposztróf Kiadó Szó-kincs 2019-es pályázatán beválogatásra került a Virágkeringő című novellám. A kötetet a könyvhéten vehetitek kezetekbe! :)

A kiadó kötetei mindig sikert aratnak, lehetőséget biztosítva kezdő és kevésbé kezdő íróknak, költőknek. Színvonalas kiadványt ékíthetnek a bekerült művek. Gratulálok minden kedves tollforgató ismeretlennek, aki bekerült. Kíváncsian várom a kötet megjelenését!

szokincs2019

fotó: Aposztróf Kiadó

 

Szerző: Berill Shero  2019.04.23. 21:17 Szólj hozzá!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok minden kedves Olvasómnak!

Happy Easter!

husvet.jpg

fotó: internet

Szerző: Berill Shero  2019.04.21. 10:45 Szólj hozzá!

Fentebb az évezred szalagcíme.

Igaz, az eredeti nem pont így hangzott, de mixeltem egyet a nap fontos híreiből. Leírhatatlan érzés, mikor fáradtan hazaérsz, megnyitod a netet, hogy tájékozódj a nap eseményeiről és ezek jönnek szembe.

Az első, hogy Szeged belvárosában kergettek egy fehér pónit. Öt rendőrautó állta körbe, mikor sikerült elkapni. A másik hír még jobb. Buliból hazafelé két vagy három nő elkötött egy csuklós buszt.

A pónit értem. Szegény biztosan megijedt valamitől, azért szökött el. De hogy a csajoknak honnan jött a buszozás ötlete? És vajon melyik volt az a bátor, aki bevállalta, hogy vezeti? Tudom, van az az ital mennyiség, ami szuperhőssé és bármire képessé tesz... Végül annyira belejöttek a buszozásba, hogy ők is Szegeden kötöttek ki. De volt bennük annyi, hogy a kiindulási pontra visszajuttatták Sándorfalván a buszt. Onnan meg a rendőrök vitték tovább őket.

Szerencsére nem egyidőben történtek a fentiek, mert akkor simán betudhattuk volna az ufók szeszélyes játékának.

Akár az általam kreált szalagcímnek is lehetne hírértéke. Annyi fura dolog történik a világban. Nem tudom írtam-e már, hogy a buliból hazafelé menet a csajok megfújtak egy csuklós buszt? :p

Szerző: Berill Shero  2019.04.17. 22:12 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly

Tahitótfalun a kempingben kapott helyet a 13. Mustang találkozó. Régi és új paripák nyerítettek, mindenki talált kedvére valót. A találkozót a Ford Cruising szervezte, a weboldalukon további érdekességeket találhattok: www.ford-cruising.hu

Volt szépségverseny, kvíz, sportautó kedvezményes bérléséhez is kaptunk szórólapot. Az időjárás kegyes volt a résztvevőkhöz. Aki megéhezett, válogathatott a finomságok közül. És természetesen a kirakodós részen ajándékot, emléket is lehetett vásárolni.

Lassan kinövi a rendezvény a kempinget, minden szabad helyet elfoglaltak a csodaszép autók.

Azt hiszem a szövegnél többet mondanak a képek. Több mint száz képet fotóztam, ízelítőt teszek fel nektek. :)

Sok régi és még több új autó volt, választani se tudtam volna.

56828100_2158881217498305_4108854947041247232_n.jpg

57052382_2158889844164109_9070426481917689856_n.jpg

57094436_2158887854164308_6585029160849113088_n.jpg

57092878_2158888994164194_7670900440644452352_o.jpg

56883610_2158888437497583_8194913573474926592_o.jpg

56781085_2158891600830600_1605153854041620480_o.jpg

57160059_2158892194163874_5366434917636898816_n.jpg

56706154_2158887280831032_4557779016311898112_n.jpg

56938122_2158888684164225_1164542333195124736_n.jpg

57123490_2158886504164443_6100861637919506432_n.jpg

57109756_2158889587497468_6691136697263980544_n.jpg

57076250_2158890330830727_6949566614631088128_n.jpg

56847956_2158890574164036_9216201073558028288_n.jpg

/Az összes kép saját  készítésű és a tulajdonomat képezi. Engedély nélküli másolása, terjesztése, letöltése eljárást von maga után./

Remélem elnyerte a tetszéseteket! :)

Szerző: Berill Shero  2019.04.14. 18:02 Szólj hozzá!

Minden évben József Attila születésnapján ünnepeljük a Magyar Költészet Napját.
Mégsem az ő versét hoztam nektek mára, hanem  Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című versét. Aki lusta olvasni, Sinkovits Imre kitűnő tolmácsolásában meghallgathatja.
A versről nekem a középiskola első éve jut eszembe, lentebb kifejtem miért. :)
ILLYÉS GYULA
EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van
nemcsak a katonásan

pattogtatott „vigyázz!”-ban,
„tűz!”-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet

növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,

hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,

külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban

s abban,
megállt a kapualjban;

hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorban,
mint légy a borban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az ott van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak,
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;

vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor-zuhogásban,
az égigérő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,

beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

(1950)

Illyés Gyula (1902.11.02-1983.04.15) a letartóztatások és a börtönbüntetéseket követő kivégzések idején írta 1950-ben, de nem jelenhetett meg a sajtóban, csak az 1956-os forradalom idején. Nem meglepő, de ez után a vers ismét tiltólistára került. 1988-ban került újra elő gyűjteményes kötetben, de az emberek titokban a forradalmat követően másolták, terjesztették. Nyugaton megjelent hanglemezen is, a költő saját előadásában. A vers tényleg egy mondat. Olyan körmondat, amely halmozással fokozza a szenvedélyes hangulatot, jól előkészíti a központi mondandót, hogy a zsarnokság mindent áthat, úgy, hogy a végén az ember magában hordozza a zsarnokságot, képtelen szabadulni tőle.

Számomra miért meghatározó ez a vers? A közép iskola első évében a végzősök között volt egy barna hajú, villogó barna szemű fiú, aki az első pillanatban megigézett. Az egyik iskolai ünnepélyen ezt a verset szavalta el. Átérzéssel, hiba nélkül, borzongató gyönyörűséggel. Olyan átéléssel adta elő, hogy az ember lelke belesajdult. Ahányszor elolvasom, vagy meghallom valahol, ezek régi érzések kerítenek hatalmukba. A verset kiírtam magamnak egy spirálfüzetbe és sokszor elolvastam. A hátterével nem foglalkoztam, lázadó tiniként bennem lüktetett minden sora. És ma sincs ez másképp.

Szerző: Berill Shero  2019.04.11. 18:51 Szólj hozzá!

Ahogy anno a Curtis eset kapcsán is megfogalmaztam a véleményemet (itt), most sem tudok szó nélkül elmenni.

Az év felfedezettje díjat mondjuk, hogy megértem. Kellenek új elemek a zenei piacra. Majkára kis jó indulattal se lehetne ráhúzni az év felfedezettje címet, mert már régen felfedezték és azóta hasít felfelé.

Az év hip-hop felvétele díjat is esetleg... Biztosan jó gyerek ez a Krúbi és még az is lehet, hogy idővel majd kiforrja magát. Sajnálattal kell közölnöm minden Krúbi rajongóval, hogy a Nehézlábérzés című zeneszámot nem sikerült végig hallgatnom. Alpári akart lenni? Polgárpukkasztó? Ez volt a cél? Akkor sikerült. Az alábbi mondaton mindjárt a harminchatodik másodperc elején leakadtam: "mi ez a nagy lárma? Csak a Krúbi veri a farkát rá megint egy vak lányra". És innentől kezdve még néhány mondatot gyűrtem le erőnek erejével a torkomon.

Most komolyan ez az év hip-hop felvétele? Mit díjaztak? A klipet? Mert, ha a szöveget, akkor kutya egy világ jött el. Ez elmenne valami házi bajnokságon totál berúgva egynek. De egy komoly zenei díjátadón erre mondani azt, hogy az év eze, meg aza?! Direkt nem linkelem ide, aki akarja keresse meg ezt a szerintem borzasztó számot.

Versenyben volt Majka, Curtis és Király Viktor közös szerzeménye, a Füttyös is. Kiforrott zenészek, remek ívű dala, jó kis klippel, remek mondandóval.

Nem értem, nem értem, nem értem és nem értem!

Esküszöm, megpróbáltam befogadni Krúbi "művészetét". Belehallgattam még néhány művébe. Nem megy. Nekem ez nem megy. Pedig, aki ismer, tudja, hogy a zenei ízlésem a punktól, a jól megmondó előadóktól kezdve a populárisabb zenén át a rockig sok mindenre kiterjed.

Tényleg idáig jutottunk? Ez a borzadály díjat nyert?! Mindig azt hiszem, hogy nincs lejjebb, de az élet rendre bebizonyítja, hogy van. Ilyenkor elgondolkodok, hova tartunk...

Szerző: Berill Shero  2019.04.08. 19:17 Szólj hozzá!

A Családi Lap 2019. márciusi számában olvastam erről egy elgondolkodtató cikket. Az itt megemlített nevek és személyek a lapból származnak.

A 35 éves japán férfi, Akihido Kondo tavaly novemberben házasságot kötött Hacune Mikuval. Ez önmagában egy örömteli esemény lenne, ha a felek egyike nem digitális celeb lenne. Azaz a zenés-táncos videójátékokban főszerepet játszó virtuálisan kreált teremtmény... A férfi eddig plüss figurákat és posztereket tartott "szerelméről" a lakásában, de most egy Gaebox nevű hologramhardvernek köszönhetően végre "párkapcsolatban" élhetnek. A kreálmány ugyan csak korlátozott visszajelzésekre képes, a férfi mégis boldognak érzi magát.

miku.jpg

Fotó: internet

Igen, ez a rajzolt leányka lenne az ara. Most legyinthetnénk, hogy ez a trend Ázsiában dívik, ahol a manga hősök és hősnők világában minden kicsit más és nagyon furcsa.

Erre rácáfolni látszik, hogy egy francia nő, Lilly két éve él boldog "párkapcsolatban" robot vőlegényével. Még mindig vonogathatjuk a vállunkat, ez ránk nem tartozik. Mindenki úgy él, ahogy akar, azzal akivel/amivel akar. Ez tény.

Az viszont mindenképp elgondolkodtató, hogy a sok magányos férfi és nő, akikről írtam egy korábbi bejegyzésben, mikor választ valódi társ helyett egy robotot, vagy hologramot? Az emberek elkényelmesednek a saját magukra szabott, bejáratott világukban, az érzelmi életük sivárrá válik, s talán ennek hatására képesek társként tekinteni ezekre a teremtményekre.

A férfiak sebezhetőek, ahogy a cikkben is említik. Főleg, ha évekig hiába próbálkoztak, vagy nem volt kapcsolatuk, vagy mindegyik kudarccal végződött. A negatív tapasztalások hatására könnyen befelé fordulnak, s olyan társat keresnek, aki kontrollálható és nem okoz csalódást. Erre ezek a virtuális nők és a robotok alkalmasak. Kényelmessé teszik a "kapcsolatot", mert az történik, amit a valós fél szeretne. Ha nincs kedve társalogni, hozzá se szól a robothoz .Az ilyen jellegű kapcsolatokban több az extremitás is, mint egy hagyományos felállásúban. Az emberek így is elidegenedtek egymástól, elég csak a lakókörnyezetünkben szétnézni. Régen mindenki tudta ki, mivel foglalkozik, hogy hívják a szomszédját,összejártak, de ma már az is eredmény, ha köszönnek egymásnak az emberek.

A bejegyzés végére egy érdekesség. 2018-ban Budapesten megnyílt az első szexrobotbordélyház, a 700.000 Ft-ba kerülő robotnak cserélhető a feje és az erre nyitott személyiségek óránként 15.000 Ft-ért élvezhetik robotot. Kérdem én, ezzel nem lettek a nők tárgyiasítva?!

Ez után még mindig azt gondolod, hogy minket nem érint ez az egész?

UPDATE: Mai cikk az Indexen... Rímel a korábbi bejegyzésemre és erre.

 

Szerző: Berill Shero  2019.04.06. 22:15 Szólj hozzá!

Címkék: intimszféra

Azt hiszem, ismét tágítottam a komfortzónámon.

21 év 7 hónap után elhagytam a régi, ismert, megszokott és szeretett munkahelyemet. Tettem ezt saját magam miatt, előtérbe helyezve az egészségemet és a távlati céljaimat. Magamat választottam, szeretettel.

Az életem felét töltöttem ott. S anno, úgy képzeltem, majd onnan megyek nyugdíjba. De az élet változik, a körülmények változnak és néha meg kell lépni azt is, ami korábban lehetetlennek tűnt.

Világéletemben azt szerettem volna csinálni, amitől most búcsúzom. Szívvel-lélekkel végeztem a munkámat, mert számomra ez HIVATÁS volt, nem csak egy munkahely. Jó ideje már, hogy nyomokban sem hasonlított arra, ahová elszerződtem. Nem volt közösség, nem voltak közös célok, és nehéz volt azonosulni azzal, amivé lett, vagy ami felé tart a hely.

Döntésemben millió körülmény közrejátszott, nem volt egyszerű meghozni, hogy elhagyom a komfortzónámat, de miután a kiégés szépen lassan a bőröm alá itta magát a kétségekkel együtt, el kellett engednem az illúzió buborékába csomagolt elképzeléseimet.

Munkahelyet keresni és találni ennyi egy helyen töltött év után nem könnyű. Amiről korábban azt hittem erény, a lojalitás, megbízhatóság, kiderül, hogy a mai felgyorsult világban hátrány. Nem ezt látják, hanem azt, hogy az ember végtelenül megalkuvó, nem fejlődik és nem tanul. Legalábbis a száraz tények az önéletrajzban valahogy így jönnek le a külső szemlélőnek. Aki veszi a fáradságot és kíváncsi a tények mögött az emberre, az egy izgalmas pályába kap betekintést.

De életem eddigi egyetlen munkáltatójánál eltöltött idő alatt sikerült beleplántálni az alkalmazottakba, hogy innen bizony nem lehet csak úgy váltani, mert nem értünk semmihez, mert annyira speciális a terület, hogy máshol nem állnánk meg a helyünket.

Én most azon dolgozom, hogy a sztereotípiákra rácáfoljak! Szurkoljatok, hogy sikerüljön!

Szerző: Berill Shero  2019.03.31. 19:28 1 komment

Az egyik barátom küldte át az alábbi beszélgetést. Róla tudni kell, hogy versenyszinten bringázik, a profilképe, a borítója és a képei jelentős része is a kerékpározáshoz köthetőek.

Randomra, a semmiből ráírt Tamás. Ezzel alapvetően semmi baj nem lenne, információt ismeretlenül is lehet kérni, de azért ez?! :p

Szerintem még most is ott ül és azon gondolkodik, hogy miért kapott tiltást. :)

55575661_372596190258798_6581941027823681536_n.png

55557336_2132855426760293_3125045417482387456_n.png

55503451_360719257987053_8255106212983472128_n.png

54278162_572178089945616_6667121963154014208_n.png

Szerző: Berill Shero  2019.03.25. 20:22 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly

A tanú bemegy a nyomozókhoz. Hosszan, összefüggően, elég értelmesen beszél. Egészen a következő mondatig:

- Ez az ügy szempontjából teljesen irrevaláns. :p

Szerző: Berill Shero  2019.03.21. 19:05 Szólj hozzá!

Címkék: hivatásosok

Akik hisznek a sorsban, azoknak nem mondok újdonságot azzal,  hogy a mitológiában, a vallásban és az orvostudományban is különleges szerepe van a hetes számnak.

Azt mondják az embereknek hét évente meg kellene újulnia. Ez akaratlanul is megtörténik. Hét év elteltével lecserélődnek a sejtek, változik az ember. Úgy tartják, a párkapcsolatban kritikus a hetedik év. A munkahelyeken a hetedik évben figyelték meg a legtöbbször a kiégés jeleit.

Én egy duplán-triplán hetes ciklushoz értem. És úgy érzem, ideje van a megújulásnak. Rendet rakok nem csak a szekrényemben, de a lelkemben is.

Ha jönnie kell az újnak, legyen helye és tiszta szívvel, örömmel tudjam befogadni!

A változás időnként szükségszerű, nem kell hozzá megvárni a hét évet, ha belülről feszít, tessék lépni! Felszabadító érzés letenni egy sokáig cipelt terhet, újjá varázsolni a ruhatárat, felfrissíteni a kapcsolatokat.

Ráadásul tavasz van! Mikor máskor fogjunk a rendrakáshoz, ha nem most?!

A saját eredményeimről később beszámolok.

Szerző: Berill Shero  2019.03.16. 20:14 Szólj hozzá!

Címkék: okosságok ala Berill

Nem véletlenül az ismert film címet választottam a bejegyzés címének.

A filmmel ellentétben a köztünk élő szüzek véletlenül se keverednek kínos kalandokba. Mert, hogy elzárkóznak... Bezárnak és csak nagyon szűk réteggel osztják meg a problémájukat. A helyzet kicsit sem vicces. Viszont elgondolkodtató.

Mielőtt ismeretlenül nyerítenél a gondolattól, hogy a jelenség létezik, nézzünk kicsit mögé.

Nem szeretnék vitázni arról, melyik nem képviselői vannak túlsúlyban, akadnak szép számmal mindkettőből. Van, aki félresikerült fiatalkori kudarc hatására zárt be és ahogy teltek az évek, úgy lett még bizalmatlanabb, még kétkedőbb abban, hogy megtalálja-e azt a személyt, akivel átélheti a szerelmet és a szexuális kielégülést. A szerelemre várók nagy részét a nők teszik ki. Akik fals filmeken edződve többnyire inkább várnak, mint hogy kezükbe vegyék a sorsukat. Kevesebb az, aki vallási megfontolásból őrizgeti erényeit. A nők amúgy is hajlamosak alapul venni a filmekben, romantikus könyvekben található szirupos, valóságtól elrugaszkodott ideákat. Sajnos ez a csalódást is borítékolhatóan hozza magával. Hiszen az a férfi, aki a bevásárlóközpontban már harmadszor tapossa le a cipősarkát jobb esetben elmormog egy bocsánatkérést, de arra hiába várnak a nőtársaim, hogy vacsorára/kávéra/akármire hívja őket. Ez csak a filmekben megy így. A könyveken edződött nők pedig csalódottan veszik tudomásul, hogy mindegyik férfi "hibás", egy sincs, aki megfelelne a követelményeknek.

És itt van a probléma első része. Már eleve elvárásokkal telve próbálnak ismerkedni, a nullához konvergáló toleranciával. Nincs olyan, aki tökéletesen megfelelne. Olyan van, akivel sok közös pont van és aki kellő intelligenciával, humorral felvértezve állja a próbatételeket.

A férfiak más tészta. A szüzek közé sorolom azokat is, akiknek néhány sikertelen aktus után a pornó, vagy Marok Marcsa maradt (az előkelőbb hangzás kedvelőinek az amerikai barátnő, Miss Casey - ejtsd: Missz Kézi).

Látom kedves Olvasóm, hogy lelki szemeid előtt megjelenik egy lúzer képe. Hidd el, ezek az emberek jobb esetben nem azok. Szakmájukban sikeresek, kedvelt társasági lények, szórakoztatóak, mégis örökké egyedül vannak. A sikertelenség, csalódottság sok embert megfutamít. Holott, jelen esetben nagyon jól működne a kutyaharapást szőrével. Ha nem azonnal a nagy Ő-t keresnék, hanem a balul elsült randevú, vagy párkapcsolat után újra és újra próbálkoznának. Természetes a gyászfolyamat, de az nem tarthat örökké. A sziporkázó humorú agglegény talán gyáva odalépni ahhoz a nőhöz, aki tetszik neki. A bájos leányzó szemérme mögött lapulhat a kudarctól való félelem.

Sajnos nem tudunk nekik segíteni. Amikor nevetve emlegetik, hogy még soha, vagy időtlen idők óta nem voltak együtt senkivel, még van remény. Ekkor kellene átlépni a vágyakon, fantáziákon és terápiás címszóval addig menni, míg nincs eredmény. Nem morfondírozva azon, vajon lesz-e folytatás, vagy elég jó voltam-e az ágyban. És ha nem? A világ nem ettől dől össze. Attól sokkal hamarabb, ha meg sem kísérel változtatni az állapotán az illető. Ha beletörődik, hogy ő sosem talál olyat, aki igazán szereti, akinek oda adhatja legféltettebb kincsét... Miért a szüzesség lenne az? Miért nem a belső szépsége a legféltettebb kincse?

Nem szabad elmenni a mellett sem, hogy a nagy szabadosság is tovább generálja a problémát. Úton-útfélen mindenki arról beszél, milyen volt ezzel, azzal. A tizenéves fiatalok testileg érettek, de lelkileg még nincsenek kész, mégis felnőtteknek való játékokat űznek. És ha nincs olyan személy, aki felvilágosítsa őket, bizony a pornóból tanulnak. Az tűnik normális szexnek. Ezt hajszolják, keresik, ki az, akivel mindezt át lehet élni. A tapasztalatlan lányok, nagyon hamar kiművelődnek és pornósztárokat megszégyenítő profizmussal csinálják. Élvezet nélkül. Huszonéves korukra meg kiégnek, megcsömörlenek a szexuális kalandoktól. Akik meg beragadtak saját erkölcsösségükbe csak kapkodják a fejüket. Hiszen a fiatalok jelentős része nem fektet energiát abba, hogy valakivel többször találkozzon, szinte kötelező lefeküdni már az első randin. Mert, ha ő nem, a másik lány/srác tuti megteszi. Aztán megvolt és pipa. Jöhet a következő. Az emberek türelmetlenek. Másokkal épp úgy, mint magukkal.

Nem irigyelem azt, aki huszon-harminc-negyven évesen még szűz. Nem könnyű ettől a stigmától megszabadulni. De meg lehet. Őszinteséggel és hatalmas bátorsággal. Magát választva és nem nézve, ki, mit gondol.

Te mit javasolnál, hogyan kezdjen hozzá?

Szerző: Berill Shero  2019.03.12. 19:50 Szólj hozzá!

Címkék: okosságok ala intimszféra Berill

Egy éve borzasztó tragédia hírére keltem, keltünk. És még mindig felfoghatatlan.

Az élet nem állt meg, de egy jó barát azóta is hiányzik. Viszont igazán sosem megy el! Szinte minden héten felemlegeti valaki. Korrektségét, emberségét, humorát. Ilyenkor hiszem, hogy fentről lát és ő is mosolyog a történeteken. A nevetése sokszor a fülemben cseng. És eszembe jut, hogy mennyire megnyugtató volt a közelében lenni. Mindig volt egy-két jó szava az emberhez, sosem tűnt idegesnek, zaklatottnak...

Nem halottak napja van, mégis eszembe jutnak mások, akik fentről vigyázzák lépteinket. Ez az élet rendje. Közhely, hogy mindenki elmegy egyszer. És tény is egyben. Az nem mindegy mikor és hogyan. Fáj a hiányuk, s a fájdalom idővel enyhül csak. Ám néha, ha sűrűbbek a napok, jobban lüktet...

A munkahelyen jönnek a körlevelek az elhunytak fotóival, történeteivel. Egyre fiatalabbak és egyre gyakrabban érkeznek ezek a levelek. Minden kép mögött drámával. Hogy hirtelen történt, vagy méltósággal viselt hosszú betegség után... Aztán, hogy hány gyerek maradt anya-apa nélkül.

Becsüljük meg az életet! Minden nap. Ahogy már mondtam. Ölelés!

Szerző: Berill Shero  2019.03.08. 17:17 Szólj hozzá!

"Aki a legjobban megítél téged,

aki a legjobban szeret téged

és aki a legjobban együttérez veled, az te magad vagy."

dr. Menis Yousry

Szerző: Berill Shero  2019.03.03. 19:45 Szólj hozzá!

Címkék: Esszencia

Békésen autózgatunk Budapesten az egyik pénteki napon. A forgalom jónak mondható, vélhetően mindenki ebédel, vagy dolgozik. A Népfürdő utcában, a Duna Arénát alig elhagyva észleltük a 115-ös buszt. A sofőr, szakállas, erősen 60-as mókus, ezerrel és ész nélkül manőverezett. Hirtelen nem tudtuk mit szeretne, aztán vad tolatások közepette megfordult. Ott már sejthető volt, hogy van baj.img_20190208_171456.jpgforrás: saját kép

Ezt tovább tetézte azzal, mikor megpróbált elénk kijönni. Sofőröm is észlelte, hogy nem árt az óvatosság. Aki ismeri a környéket, tudja, hogy a Dagály utca előtt két sávos lesz az út, egy jobbra kanyarodó és egy balra vagy egyenesen menő. Na már most, sofőrünk nem igazán tudta eldönteni, hogy merre kéne mennie, így bőszen a két sáv között imbolygott. Aztán kijött a jobbra kanyarodóba, majd hatalmas elánnal kirakta balra az irányjelzőt és úgy fordult be, hogy porzott az aszfalt. Kívülről viccesnek tűnt. De vajon mit érezhettek a buszon ülők?

51405629_2050101971733279_2318377377345830912_n.jpg

forrás: facebook

Lehet ezt?! :) :(

Szerző: Berill Shero  2019.02.28. 18:43 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly

Nyomozóék adatot gyűjtenek vidéken. Isten háta mögötti eldugott település, annak is a tanyákkal, dűlőkkel tarkított része.

A GPS össze-vissza navigál. A jobb minőségű utakhoz szokott gépjármű poros földúton poroszkál. Nem rezzen a táj, se ember, se állat. Végül kiszúrnak egy házat a távolban, meglátva az ott tevékenykedő férfit. A nyomozópáros szeme felcsillan, meg lesz a keresett cím, csak tud a házigazda segíteni.

A kertkapunál fékezve szomorúan állapítják meg, hogy csengő nincs. Sebaj, a kutyák remekül jeleznek, az idős úr messziről jön, botjára támaszkodva a kapuig sántikál. A nyomozónő kérdésére kéri, hogy ismételje el lassabban, mert nem beszél ennyire folyékonyan magyarul. A kérdés tagoltan újra elhangzik, merre van a keresett cím?

Emberünk a kezén is számol, miközben hangosan mondja: ein, zwei, harmadik. :) Szóval tőle a harmadik utca. A szívélyes útba igazítást követően a páros elindul, néznek és számolnak. Az útnak erről a feléről már tábla is mutatja a keresett dűlőt. A német öregúr tévedett, de nem mennek vissza kiigazítani. A dűlő nem a harmadik, hanem a második kereszteződés volt. :p

Szerző: Berill Shero  2019.02.24. 21:36 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly hivatásosok

Boldog az, aki meri vállalni önmagát, egyéniségét.

51143426_394028104694103_1308173255118422016_n.jpg

fotó: saját

Szerző: Berill Shero  2019.02.21. 20:44 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly

"Minden érzésünk a maszkjaink mögött rejlik, ezért jobb átérezni a gondolatainkat,

mint az érzelmeinkről gondolkodni."

dr. Menis Yousry

Szerző: Berill Shero  2019.02.18. 19:39 Szólj hozzá!

Címkék: Esszencia

antivalentin3.jpg

fotó: internet

Szerző: Berill Shero  2019.02.14. 19:11 Szólj hozzá!

Korábban már írtam, hogy szerencsés vagyok, mert ismerek egy csomó különleges embert.

2019. február 07-én Bodor Péter ötszörös világbajnok motorcsónak versenyzőt kísérhettem el a Nemzeti Versenysport Szövetség díjátadójára. Az esemény hivatalos beszámolójáért keressétek fel a Bodor Team oldalát. Az enyém itt, most élményalapú lesz. :)

A Larus Étterem és Rendezvényközpont bejáratánál kedves hölgyek és urak segítették a bejutást, így mindenki könnyen megtalálta az asztalát. A piros-fehér-zöld hangulatfényekben pompázó terem sugallta, hogy nemzeti eseményre kerül sor. A körasztalokkal szemben állították fel a színpadot, szinte minden asztaltól jól rá lehetett látni. Mielőtt a díjátadó elkezdődött volna kötetlen beszélgetéseket folytattak a sportemberek. Mi a Jet-ski Szövetség versenyzőjével és barátaival, illetve az Erőemelő Szövetség díjazottjával kerültünk egy asztalhoz.

A kivetítőn a Szövetségek által delegált sportolók, csapatok képe futott, sokáig kellett várnom, hogy ezt a pillanatot sikerüljön elkapni:

51604246_244907279783914_6850327186189058048_n.jpg

fotó: saját

A háttérben Péter 33-as számú hajójával látható egy versenyen. :)

A rendezvény moderátora Csisztu Zsuzsa volt, üdítő személye emelte az est fényét. Mivel több mint 36 sportág 49 versenyzőjét díjazták, így az átadót műsorszámokkal tarkították. Az első etap végén aerobic bemutató volt, a második után versenytáncos pár csillogtatta meg tudását, lezárásképp pedig fantasztikus rúdsport bemutatót láttunk. Ahogy körbenéztem a teremben, lélegzet visszafojtva figyelte mindenki az izmos hölgy előadását. Hihetetlen erő és technikai tudással kezelte a rudat, amelynek az összeszerelését is maga végezte.

A versenyzőket hatalmas taps fogadta, megérdemelten. A csoportkép a végén nem csak nekem sikerült felemásra, ahogy elnéztem a hivatásos fotósokat, náluk se fért rá mindenki a képre. Így elégedjetek meg Péter azon fotójával, ami kikerült mind a weblapra, mind pedig a Bodor Péter hivatalos oldala elnevezésű facebook oldalra.

51541737_377723319673753_5698393347966631936_n_1.jpg

fotó: saját

És álljon itt a díj, ami a fényjátéknak köszönhetően színesben pompázik. Akárhogy igyekeztem, a fényeket nem lehetett lehagyni róla.

51394191_343310876396357_3891747064647778304_n.jpg

fotó: saját

A rendezvény svédasztalos fogadással zárult, ahol mindenki találhatott kedvére való fogást. A magyaros étkek mellett lazacos fogást is kóstolhattak az ínyencek. A fácánleves engem meggyőzött. Ízharmóniáját sokáig éreztem a nyelvemen. A desszertek is jó ütemben fogytak, de senkinek nem kellett várakoznia. A tökéletes szervezésnek hála egy pillanatnyi zökkenő sem volt. Nem csak az ételek pótlása, de az ünnepség is gördülékenyen ment le.

Remélem Bodor Péter a jövő évi rendezvényen már, mint hatszoros világbajnok képviselheti a Magyar Motorcsónak Szövetséget!

És ha szeretnétek akár róla, akár a motorcsónaksportról többet tudni, kövessétek a facen, vagy látogassátok meg az oldalát!  Ígérem, még én is írok róla egy későbbi bejegyzésben!

Szerző: Berill Shero  2019.02.11. 20:09 Szólj hozzá!