"Arról, hogy az árulót nem kell sajnálni

Az emberi perben, amikor csak lehet, felmentő ítéletet hozni. Csak akkor nem, ha a vádlottat lassan és hidegen kitervelt árulás bűnében találod bűnösnek.

A gyilkosnak is hamarább bocsátani meg, mint az árulónak. A gyilkos legtöbbször indulatban cselekszik, s egész sorsával fizet érette. A gyilkos és az áldozat legtöbbször kötve vannak egymáshoz, valamilyen mély és érthetetlen törvény szerint. A gyilkos legtöbbször bitóra megy.

De az áruló kezed szorongatja, az áruló szemedbe néz, terveid faggatja, veled sóhajt, nyög, fogadkozik. Az árulónak ne bocsáss meg soha. Az árulónak ne irgalmazz. Aki egyszer elárult - férfi vagy nő, mindegy -, annak számára nincs többé vizsga, mentség, feloldozás. Száműzzed életedből. Részvét nélkül nézzed sorsát. Közösségben és magánéletben ő az utolsó ember, nincs mentség számára."

Szerző: Berill Shero  2018.11.13. 20:42 Szólj hozzá!

A Nyitva című magyar filmet elsők között volt szerencsém megnézni a családias hangulatú Fontana moziban. Legnagyobb meglepetésemre Nagypál Orsi harmincasokról szóló játékfilmjére az idősebb korosztály is kíváncsi volt. A moziban alig-alig akadt harminc-negyvenes, a nézőközönséget a hatvan pluszosok alkották. A film után egy hetven környéki házaspárral eszmét is cseréltünk.

De nem spoilerezném el a beszélgetést. A történet tipikus, a már jó ideje együtt lévő pár szeretné egy kicsit feldobni és színesíteni a kapcsolatot. Az előzetes önfeledt szórakozást ígér, szókimondó stílusban, általam kevéssé ismert színészekkel. A főszereplőnőben (Radnay Csilla) megfogalmazódik a kérdés, hogyan tehetné újra vággyal telivé a megszürkült kapcsolatot. Vagy tényleg el kell fogadni, hogy egy idő után ez a normális állapot? A témát feldobja, hogy Fanni anyakönyvvezetőként dolgozik, Bálint (Kovács Lehel) pedig urológus. Mindkét szakma ontja a poénokat, ami az alapvetően komoly kérdést feszegető filmet közelebb hozza hozzánk.

Hőseink minden lehetséges eszközzel igyekeznek feldobni szexuális életüket, elmennek swinger klubba, beszervezik Szandrát (Péterfy Bori) az édeshármasba. :) Szandra tanácsára külön-külön is kalandozni kezdenek, borítékolható a végkifejlet. Innentől már szinte mindenki magára ismerhet, ugyanazokkal a problémákkal küzdünk naponta, mint a főhősök. Kevésbé vidám, ahogy a kapcsolat alakul.

* forrás internet

Mindkét szereplő kicsit balfék, kedves figura. Míg Bálint peches, addig Fanni a naiv rácsodálkozó, az a tipikus bármelyikünk szomszédja, az átlaglány. Mégis ő az, aki merészebb. Új dolgokat próbál ki, amit később lehet megbán, de ő az, aki képes változtatni is. A barátok, ahányan vannak, annyiféleképp asszisztálnak a válságba forduló kapcsolathoz, pont, mint a rokonok. Nem árulom el, mi a film vége, érdemes megnézni.

Nagyon mai, nagyon magyar, nagyon tipikus, mindenkinek ad útravalót.

És ahogy az idős házaspárral beszélgettünk a film végén, meggyőzött, hogy minden korosztálynak tud újat mondani. A vetítés alatt a poénokon mindenki egyöntetűen nevetett, kifelé jövet pedig élénk társalgásba bocsátkoztak a nézők. A házaspár nyitottan közelített a filmhez, elmondták, hogy bár nem az ő generációjuk problémáját tárgyalja, de minden kapcsolat egyedi és ahhoz,  hogy megértsük a működésüket, ismerni kell az egészet és odafigyelni egymásra. Toleránsnak lenni és elfogadni az újításokat is. Addig, míg mindkét félnek jól esik.

Hát ez a tanulság! Nálam 9 pontot ért a film.

 

Szerző: Berill Shero  2018.11.10. 20:07 Szólj hozzá!

A két napos találkozón volt egy olyan feladat is, amitől az első pillanatban felment a pumpám. Miért? A berögződéseim miatt. Az első reakcióm az volt, hogy én ezt úgysem tudom megcsinálni, mert kétbalkezes vagyok hozzá. És a maximalista énem azonnal lázadni kezdett, az ego kisördöge meg a fülembe sutyorogni, hogy el fogom cseszni, béna vagyok, hogy fog kinézni stb...Szívem szerint elmenekültem volna, a belsőm sikítozott, hagyjanak békén, én ezt biztosan nem csinálom meg! Sőt! Meg se próbálom! Teljesen befeszülve kezdtem neki a feladatnak. Még úgy is, hogy nem volt igazi tétje. Kapitányunk annyit kért, hogy az elkészült műveket viseljük majd. Nem árulok zsákbamacskát, karkötőt készítettünk. A társak lelkesen álltak neki, aztán látván tanácstalanságomat, azonnal többen is a segítségemre siettek és türelmesen elmagyarázták, mit mi után kell tennem, hogy szép legyen.

A végére rám is átragadt a lelkesedésük, főleg, hogy erőfeszítéseimet siker koronázta.

Menet közben a fiúkkal azon viccelődtünk, nem az enyém lesz a legfélresikerültebb darab. Amíg elmélyültem a munkában, eszembe jutott Menis. Talán nem pontosan így fogalmazott, bennem mégis így maradt meg. Többször hallottam tőle, nem biztos, hogy azok vagyunk, akiknek a környezetünk gondol. A ránk aggatott címkék beskatulyáznak és ha nem figyelünk oda, azoknak megfelelően viselkedünk. Gyerekként sosem volt sikerélményem technika órán, nem tudtam megcsinálni a feladatokat. Ha mégis, vért izzadtam és még véletlenül se hasonlított a többiek jól sikerült munkájára. Időnként a tanároknak türelmük se volt kivárni, míg elkészítettem az adott tárgyat. félbehagyatták, esetleg befejezték helyettem. Nekem volt a legbénább műanyag karkötőm, periszkópom, faládikám, fotóalbumom... A kötésnél valahogy mindig dupla lett a sor... És így tovább. Egy idő után már magam is úgy gondoltam saját magamra, mint kétbalkezes bénára. És akkor jött ez a feladat. Talán a fentiek tükrében érthető a feszültségem. Aztán láss csodát!

Hálás vagyok a társaimnak, hogy türelemmel, elfogadással, megértéssel fordultak felém és biztattak. Lássatok csodát, ezt egyedül alkottam!!!

44600268_1783840551742689_1966925791266603008_n.jpg

A karkötő ékes bizonyítéka és örök mementója annak, hogy a bennünk élő negatív programok felülírhatóak. Úgyis, hogy évekig, évtizedekig mást gondoltál magadról. Merni kell bátornak lenni és megtenni az első lépést!

Ahányszor ránézek a kész műre, mindig felemelő érzés. És hihetetlen szabadság! Megcsináltam! Felszabadultam egy több évtizedes teher alól. Legyinthettek, hogy na bumm, ez csak egy egyszerű karkötő. Lehet, hogy Neked az. Nekem egy egész világot jelképez!

- folyt. köv. egy másik posztban

Szerző: Berill Shero  2018.11.06. 21:08 Szólj hozzá!

Címkék: Esszencia

Képtalálat a következőre: „halottak napja”

* forrás: internet

Tegnap egy jó emberrel ismét kevesebb maradt a földön. Égjenek a gyertyák az elhunyt szeretteinkért! Ne csak ma emlékezzünk, hiszen szívünkben örökké ott vannak.

Szerző: Berill Shero  2018.11.02. 12:35 Szólj hozzá!

De most komolyan? Feltetted már magadnak ezt a kérdést? Vagy bárki más feltette már neked?

Cica Macával beszélgetve fogalmazódott meg a kérdés bennem. Meg néhány újságcikk után. Aztán tartottam egy röpke közvélemény kutatást. A minta teljesen reprezentatív és véletlenül sem objektív. Az ismerőseimet, barátaimat, férfiakat-nőket kérdezgettem.

Számomra elképzelhetetlen, hogy akkor is belemenjek, ha épp nincs kedvem, vagy megjátsszam magam, mennyire jó, ha nem esik jól. Viszont hallottam olyan véleményeket, hogy igen is, a nőnek időnként színlelni kell az orgazmust és szeretkezni a partnerével, még ha nem is  akarja.

Nem értem, miért kellene ennek így történni? Olyan persze van, hogy eleinte nem akarja az ember lánya, vagy kevésbé, aztán menet közben mégis csak megjön az étvágya.

Elgondolkodtató, miért kellene belemenni, ha nincs hozzá kedvem? Pláne miért kellene megjátszani az orgazmust? Mert a filmekben mindig mindenkinek nagyon jó?! Amennyiben a két fél között őszinte és mély a kapcsolat, megértik, hogy most épp nem jó. Vagy nem úgy jó. A filmeken edződött és a kommunikációt hanyagoló réteg pedig szenved. Van olyan, mikor nincs eget-földet rengető kielégülés, mégis jó a szex. Vagy épp elég, ha csak simogatás és csókok vannak, szeretkezés nélkül.

A barátaimmal, ismerősökkel beszélgetve szomorúan tapasztaltam, egyik-másik részük nincs tisztában a saját működésével. Nem csak testi, de lelki szinten se. Néhányan közülük egy szépen felfújt lufiban élnek, illúziókat kergetve és magukat soha meg nem mutatva. A lufi elszáll és kipukkad. Mi marad akkor?

Javasolnám mindenkinek, hogy merjen nyíltan és őszintén kommunikálni a párjával a szexről. Mert, ha nem egymással beszélik meg, akkor vajon kivel? Ki lehetne autentikusabb forrás a párunknál abban a kérdésben, hogy ő élvezi-e a szexet? És ha nemet mond, ne vegyük magunkra, ne kezdjünk játszmázni, inkább igyekezzünk megérteni az okokat. Ha felszabadultan tudunk a szexről beszélni egymással, azzal a kapcsolat mélyül.

Ráadásul pont a szex az életnek az a része, ahol nem csak testileg meztelenedünk le, de meg kell mutatni a lelkünk meztelenségét is. Így lesz kerek egész. Merjünk önmagunk lenni!!!

Szerző: Berill Shero  2018.10.28. 21:00 Szólj hozzá!

Címkék: intimszféra

Avagy jól van az úgy...

44114770_2169958909933203_1098397345755693056_n.jpg

Szerző: Berill Shero  2018.10.24. 20:41 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly

Évi rekreáció vidéken.

A szálloda nem túl elit, de rengeteg szolgáltatást kínál. Többek közt a súlyfürdőt, vagy köznapi nevén akasztást is. Nem árulok zsákbamacskát, az oroszok tömegével jönnek minden évben. És többnyire a fürdési lehetőség mellett az akasztást veszik igénybe. Emberünk kb. 70 és a halál között, de ez egy cseppet sem zavarja abban, hogy a vízből kijőve még a bejáratnál letolja a nadrágját! és neki álljon törölközni. És senki nem szól rá!

A másik se piskóta, ledobja a köntöst és fürdőcucc nélkül, a la natúr szeretne a medencébe menni.

Másik: Ballagok a szoláriumba. Már messziről hallom, hogy valaki beszél. Azt hittem, többen vannak lent. De nem. A beszédet rövid idő után felváltja valami francia dalocska és látom a kiszűrődő fényekből, hogy a bent lévő táncol. Lejár az ideje, kijön. Rám néz, elvörösödik: Bocsánat, de jó kedvem van! :)

Aztán idegborzolóból is ízelítő:

Az egyik nő a büféstől kérdezi, hogy nem tud-e neki az erkélyajtóhoz kulcsot adni, mivel szeretne szellőztetni. Nem hajlandó tudomásul venni, hogy nála ilyen kulcs még véletlenül sincs. Aztán mikor már huszadszorra se sikerül neki felfogni, hogy mesterkulcs a bejárati ajtókhoz van, de az se a büfében, kikéri magának, hogy őt hülyének nézik...

A következő delikvens kér egy üveg bontatlan egri bikavért. A neves pincészet bora vélhetően jó minőségű. Emberünk egy fél óra elteltével visszajön a büféhez. Naivan azt gondolom, újabb adagra pályázik. Ehelyett reklamál, hogy ez nem olyan, mint amit ő inni szokott. Jó és?! Emiatt visszajönni? Mit vár? Az alkalmazott majd felhívja a pincészetet, vagy a nagykert, ahonnan beszerzik, hogy szar?! Küldjenek másikat?

Néha nem értem az embereket...

Szerző: Berill Shero  2018.10.21. 20:15 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly

A leendő asszisztensek négy alkalommal találkoznak, ezeken kötelező a megjelenés. Természetesen, ha a csapat igényli, a négyből több találkozó is lehet. Nálunk nehezített pálya volt, hogy az összes találkozóra nyáron került sor, ami szinte mindenkinek hónapokra előre be van táblázva.

Az első találkozóra izgatottan készültem, kíváncsian vártam, hogy akiket nem ismerek, vajon milyenek lesznek. Kapitányunk tartalmasan kitöltötte a rendelkezésre álló időt, nagyon jó kis feladatokkal hozta közelebb az embereket egymáshoz. Talán nem volt nehéz dolga, mert mindenki szerette volna a lehető legjobban ellátni majdani feladatát, illetve jó páran ismertük is egymást.

Az első pillanattól úgy tűnt, jó kis közösség lesz ez. Mi sem bizonyította jobban, mint hogy a helyszínre már az első találkozó előtt telekocsit szerveztünk, s a vidéken tartott két napos csapatépítőre is hamar megteltek a járművek. Ami nem csak nekem, de kapitányunknak is fontos volt, a pontos érkezés. Egyik alkalommal se volt hiba, mindenki a megbeszélt idő előtt ott volt. Aki mégis néhány percet késett, annak dugók nehezítették útját. Folyamatos volt a kapcsolattartás a közösségi felületen, telefonon és rendszeresen kaptunk házi feladatot. Tudtuk ki, milyen problémával, vagy akadállyal küzd, illetve mitől dobódott fel.

A házi feladattal meggyűlt a bajom. Sokat gondolkodtam rajta, miért érint rosszul az, hogy nem annyira jól sikerült teljesíteni. Rájöttem, azt éreztem, hogy a másik félnek kevésbé fontos. Szerencsére a két napos rendezvényen folytattunk egy alapos eszmecserét erről. Igyekeztem az én oldalamat, az egot félre tenni és megérteni azt, mi vezetett oda, hogy a feladat nem lett 100%-os. Mert én maximalista vagyok. Ez bizonyos helyzetekben előnyös, máskor viszont vélhetően a nem ilyen felfogással működő embereknek simán az agyára megyek.

Mindig azt mondom, hogy az egyik legfontosabb, amit az Esszencián megtanultam, az az ELENGEDÉS. Számomra ez is nehézséget okoz, de egyre több helyzetben megy. Amikor már nem görcsölök valamin, amin úgysem tudok változtatni. A házinál is igyekeztem ezt szem előtt tartani. Hogy fogjam fel úgy, én mindent megtettem, amit vállaltam, a többi nem rajtam múlik. És mivel nem rajtam múlik, nem tudok rajta változtatni. Természetesen ezzel együtt se volt könnyű elfogadni egészen addig, míg meg nem tárgyaltuk.

A hétvégi rendezvényünket egy csodaszép falucskában tartottuk. Mégsem volt felhőtlen az öröm, mert egyik asszisztenstárs hozzátartozója komoly műtéten esett át, így ő nem tudott megjelenni. Ennek ellenére mégis érezhető volt, hogy közénk tartozik, a párjával a legszuperebbül oldották meg a feladatot. A többieknek szinte elő se kellett adni a házit, az első percben őket szavaztuk a képzeletbeli dobogó legfelső fokára. Egy másik csapattárs szomorú esemény miatt csak későbbre ígérte magát.

Sok beszélgetés, újabb ötletes feladatok sora várt ránk. És egy beszéd. Ahol kapitányunk igyekezett nyomatékosítani az elvárásait. Nem mindenki fogadta egyformán, de az abban foglaltakkal mindenki egyetértett. Az is elhangzott, hogy ha valaki meggondolja magát, vagy előre nem látható események következnek be az életében, akkor jelezze és elválnak útjaink. Véleményem szerint fontos volt a határokat meghúzni, minden közösségben kellenek iránymutatások, legyen szó akármilyen demokratikus szervezetről. Ahol van egy vezető, elengedhetetlen és megkerülhetetlen, hogy a vezető útmutatásai világosak és érthetőek legyenek, a célokkal pedig az alatta tevékenykedő emberek egyetértsenek. Vagy ha nem értenek vele teljes mértékben egyet, akkor is el tudják fogadni azt. Akarjanak és tegyenek is érte. Nyilván másképp működik egy önkéntes alapon szerveződött közösségben ez, mint egy munkahelyi alá-fölé rendeltségben. Itt épp ezért volt nyitva a távozás kiskapuja. Voltak, akik éltek vele. Az okokat pedig azok tudják, akire tartozik.

Azért írok erről hosszan, hogy eloszlassam azon emberek kétségeit, akik még sosem találkoztak az Esszenciával,  hogy itt valamiféle szektáról van szó, ahol mindenki ész nélkül követi a mester tanait. Nem így van. Itt emberek dolgoznak együtt, önkéntesen azon, hogy minél több emberhez eljussanak Menis nagyszerű gondolatai. Direkt nem tanítást írok, mert itt nem tanulsz, sokkal inkább tapasztalsz. Magadról, magadtól, a környezetedtől a visszajelzések által.

Szóval feszültség és súrlódás minden csapatban van. Ennek mértéke nagyban függ a közösséget alkotó emberek temperamentumától. A mi csapatunk jelesre vizsgázott a találkozókon és a kurzuson is, egy hangos szó nem volt. Tényleg. Számomra ez hihetetlen és felemelő. A kapitány motivációs beszéde pedig idegenül hatott kicsit a szájából, tekintve, hogy ő alapvetően egy békés, mások felé empátiával, érzékenységgel és nyitottsággal forduló személy. A beszéd keményebb (de nem bántó!) volt, pont megfelelő arányban tartalmazott szigorú és következetes elemeket. Volt, akit közelebbről érintett, annak az lehetett az oka, hogy betalált az adott gondolat. De ez a nap többi részére egyáltalán nem volt negatív hatással. Mindannyian tudomásul vettük, egyetértettünk, majd sok nevetés és játék közepette folytattuk a komoly munkát. Mert a munka maga az volt. Hiszen a szemináriumon résztvevők tőlünk várták azt a támogatást és biztonságos közeget, amit előtte mi is megtapasztaltunk a saját kurzusainkon. Erre viszont fejben is fel kellett készülni.

- folyt. köv. egy másik posztban (talán már lesz szó a legendáról is ;))

Szerző: Berill Shero  2018.10.18. 20:22 Szólj hozzá!

Címkék: Esszencia

“Attól, hogy az ember nem beszél valamiről, még gondol rá. Sőt. Többet gondol rá.”

Szerző: Berill Shero  2018.10.14. 18:45 Szólj hozzá!

Mostanában szívesen nézek magyar filmeket is. A thrillernek beharangozott Hurok például remekbe szabott volt, helyén a jó kis formai elemekkel. Ezt a fenti filmet tinithriller/drámaként aposztrofálták. Kíváncsian vártam.

Remélem legközelebb sikerül meghalnod elég ütős filmcím. A film is kitesz magáért, de mégsem thriller. Főhőse a naiv, de jó szándékú anime rajongó Eszter, aki mégis kellően vagány ahhoz, hogy lila hajjal járjon iskolába. Természetesen kihegyeződik a film a bullyingra, bár kevésbé hangsúlyos a sulin belüli klikkesedés, mint az amerikai filmekben/iskolában. Eszter félreérti az angolt tanító Csaba bá' figyelmét, beleszeret a házas férfiba. Amikor a férfi bejelenti, hogy családjával együtt külföldre költözik, Eszter összetörik. Ezzel kezdődik az a történet, amely a végén tragédia szélére sodorja a tizedikeseket. A film nagyon magyar. Remek érzékkel lavíroz a feszültségkeltéssel az ember idegein, még akkor is, ha nem pörögnek túl gyorsan az események. A tinik olyanok, mint a valóságban. Esetlenek, nagymenők, hülye gyerekek. Vannak benne nagyon szuper jelenetek, ahol ízelítőt kaphatunk például a szülői viselkedésmintákból is.

A sztori először csak Eszter oldaláról bontakozik ki, majd vele párhuzamosan egy másik szereplő is megjelenik, ugyanabban az idősíkban másképp reagálják le a történéseket.  Az egyik esemény generálja a másikat. Ami kicsinyes bosszúnak indul, lavinát gerjeszt. A végkifejlet borítékolható, de a filmnek mégis úgy van vége, hogy nem kapjuk meg a feloldozást.

Amiatt, hogy thrillernek harangozták be, nekem egy kicsit csalódás volt, de összességében tetszett, 8 pontot ér.

És ami még szebb, sikerült matiné időben egy komplett iskolai csoporttal megnézni. Kulturáltak voltak, egymást bevárva, nem letaposva foglalták el a helyüket, a mozgássérült, kerekesszékes osztálytársukat székestül felvitték a terem közepéig, ahol segítettek neki átülni a moziszékbe, majd a kezébe adták a neki vásárolt üdítőt és kukoricát. Ez a jelenet pedig simán megérte a 10 pontot.

 

Szerző: Berill Shero  2018.10.10. 19:55 Szólj hozzá!

Elmondhatom magamról, hogy hihetetlenül szerencsés ember vagyok, mert barátaimnak tudhatok egy csomó különleges embert. Néhányukról már írtam a blogban, de a sornak nincs vége.

Tudjátok hány női mentősofőr dolgozik az országban? Elárulom. Egy. A barátnőm. Róla olvashattok most.

2001. Nógrád megyében egy aprócska, de annál csodálatosabb faluban a mesterem a helyi általános iskolában aikidot oktat. A gyerekek lelkesek, kitűnik közülük egy csodaszép, nagyszájú, vagány kislány. A tinédzserek magabiztosságával ecseteli, ha felnő rendőr lesz. Az utolsó edzések egyikén, 2001. május 29-én megajándékozott a ballagási fotójával. Később nem indult újra az edzés, őt pedig felvették a közeli városka gimnáziumába, útjaink elváltak.

Az évek teltek, a kapcsolat megszakadt. Nekem néhanap eszembe jutott, vajon mi lehet a helyes, mindig jó kedélyű csodaszép leányzóval.  Aztán egyszer csak szembejött velem egy Zsaru magazin. Benne Petra fotójával és néhány sorral. Innen tudtam meg, hogy a gimnázium után több mint tíz évet a vendéglátásban dolgozott, de nem adta fel gyerekkori álmát. Amikor a rendőrség határvadászokat keresett, habozás nélkül jelentkezett.

2017. január 12. Egy újabb fontos mérföldkő. Megkapja a rendőri kinevezését, a Készenléti Rendőrség állományát erősíti azóta is.

Ha már így szembejött velem, gyorsan rákerestem a közösségi médiában és nagy örömömre, szinte azonnal elfogadta a barát felkérésemet. Onnantól nem volt megállás. Volt mit bepótolni az elmúlt évekből. A legelső személyes találkozásra a nógrádi falucskában került sor, annyit nevettünk, hogy másnap is izomlázam volt . Azóta rendszeresen találkozunk, ott van mellettem, ha baj van. És nem csak akkor. Bármilyen mókára kapható, hihetetlenül energikus, nagyszerű csaj.

Szívós munkával és kitartással elérte, hogy rendőr kollégái nem a cicababát látják benne, hanem tudják lehet rá számítani. Felelősségteljes és megbízható, gyorsan átlátja a helyzeteket, akár önállóan is képes több bűnelkövetővel szemben intézkedni egyidejűleg. Az ész és a szépség nála remekül megférnek, emellett a szívből fakadó őszinte kedvességével simán bárkit levesz a lábáról.

Ne higgyétek, hogy az élete fenékig tejfel. Szülei nem fiatalok, sajnos betegeskednek, állapotuk időnként aggodalomra ad okot és felelősségteljes döntéseket igényel részéről. Testvérével nem harmonikus a viszony, hiába igyekszik javítani, ha a másik oldalról nincs meg a fogadókészség. Mivel mindig lelkiismeretes volt, ez a helyzet bántja és rágja a lelkét. Attól többet tenni, mint amit eddig a viszony rendezéséért tett sajnos nem tud... Ez fájó pont az életében.

Petra felesküdött a haza szolgálatára, az állampolgárok védelmére. Nyughatatlan és örök kíváncsi természete mindig új célok és kihívások felé sodorja. Némi utánajárást követően kitalálta, hogy másképp is tudna segíteni az embereken, kamatoztatva a rendőrségnél szerzett tudását, a határozott fellépést, a vendéglátásban tapasztaltakkal. A jó szót ötvözve az irányítással, higgadtan kezelve a nehéz helyzeteket. Felettesei rábólintottak, mikor előállt az ötlettel, hogy szeretné magát kipróbálni egy másfajta szolgálatban is, szabadidejében mentőzne. Kocsin, élet-halál harcot vívva esetenként az idővel. Mivel barátosném makacs és kellően magabiztos, nem mentőápolói tisztségre pályázott. A kocsik gyerekkorától érdekelték, imád vezetni, ráadásul nagyon jó sofőr is. Tanult, képezte magát, gyakorolt és a vizsgák sikeres abszolválása után mára ő lett Magyarország első és egyetlen női mentőautó sofőrje! Meggyőzte a kétkedő férfiakat és a kék mellett, most már büszkén viseli a piros ruhát is. Az emberekért tenni akarása nem ismer határokat. Az elért eredményei ellenére mégis megmaradt szerény, jólelkű csajnak, aki alázattal, szívből végzi a munkáját, bármelyikről is legyen szó. Én eddig is felnéztem rá, de lassan nem találok szavakat arra, hogy mennyire fantasztikus nő.

Ezzel a poszttal szeretnék neki gratulálni és felhívni minden embertársam figyelmét, hogy akarattal és hittel, szorgalommal, kitartással és alázattal nincs lehetetlen! A kitűzött célok elérhetőek! Az ajtó mindenki előtt nyitva áll!!!

RESPECT PETRA!!! :)

Szerző: Berill Shero  2018.10.06. 20:13 Szólj hozzá!

Mielőtt a címet megmagyaráznám, előbb mesélek kicsit.

A szeptemberi alapkurzuson asszisztensként vettem részt. Fantasztikus tapasztalás és hihetetlen élmény volt.

Asszisztáláshoz a belső motiváción és elköteleződésen kívül fontos tudnivaló, hogy mindenki csak olyan szintű kurzuson teheti meg, amit már elvégzett. És nincs szint átugrás. Például, ha már az alapon kívül haladón is voltál, nem kezdhetsz azonnal haladón asszisztálni. Ez remek szabály. Azzal együtt, hogy azonnal az alap asszisztálás után nem mehetsz a következő haladóra segíteni, ott is kell várakozni. Ennek leginkább technikai oka van, a felkészítő időpontok néha ütköznek, te pedig nem lehetsz egyszerre két helyen.

Szóval tavaly elvégeztem az alapkurzust. Nagyon támogató asszisztensi gárdával a hátunk mögött. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék én is köztük állni. De mivel minden kurzus alatt és után is iszonyatos migrén gyötört, meg lelkileg sem éreztem magam késznek rá, így halogattam a jelentkezést.

Ahhoz, hogy érdemi munkát végezz, fontos a vezető személyisége is. Nézegettem az elmúlt időszak csapatkapitányait, mindegyik szimpatikus volt, néhányukat jobban ismertem, másokat kevésbé, de pont úgy voltam ezzel is, mint a haladó kurzussal, nem éreztem, hogy itt az idő. Aztán jött a felhívás.

Ez úgy zajlik, hogy az Esszenciás oldalakon a leendő csapatkapitány jóval a kurzus előtt bemutatkozik, a felkészítő találkozásokról és önmagáról is ír néhány gondolatot. Illetve készül egy kis videó is. A szeptemberi kurzus leendő kapitánya már az első fotóval megvett. Ugyan nem ismertük egymást, de olyan életöröm és emberszeretet áradt a tekintetéből, hogy nagyot dobbant a szívem, azt éreztem, nála, vele szeretnék részese lenni az új elképzelések mentén működő kurzusnak. Elküldtem a jelentkezésemet és izgatottan vártam, vajon beválogatnak-e. Tudni kell, hogy mindig túljelentkezés van a meghirdetett helyekre.

Az ismerőseim közül többen is kérdezték, hogy ezért kapunk-e valamilyen fizetséget. Igen, kapunk. Mérhetetlen szeretet cunamit és sok-sok ölelést. Pénzt nem. De ha valaki önkéntes munkát végez, azért sehol sem fizetnek. Ha fizetnének, már nem ugyanazt adná, mint így. Szerintem.

Szóval türelmesen vártam, hogy bekerülök-e a csapatba. És majd kiugrottam a bőrömből, mikor megjött az értesítés, hogy sikerült :D

- folyt. köv. egy másik bejegyzésben ;)

Szerző: Berill Shero  2018.10.03. 20:03 Szólj hozzá!

Címkék: Esszencia

A Keresés című film nem véletlenül kapott 9 pontot a Port.hu-n és a nézők szerint is 8,2-t.

Debra Messingen kívül a többi színész neve nekem nem mondott semmit. Igaz, én nem vagyok scifi rajongó, a férfi főszereplő, John Co onnan lehet ismerős többeknek.

A film klasszikus klisével indít. Apu egyedül marad a lányával, mert az anya rákban meghal. A lány 16 éves és ahogy peregnek az események, hamar kiderül, hogy az apja nem ismeri. Egyik este eltűnik. És jönnek a furcsaságok. A rendőrség is nyomoz, meg apu is. Időnként úgy tűnik, hogy sablon sztori lesz, de folyamatosan csavarnak rajta egyet-egyet. Olyan befejezéssel, amire nem sokan számítottak.

A csavarokon túl az is érdekessé teszi a filmet, hogy minden kép a facebook idővonalon, élőhívásban, vagy netes közvetítéssel tárul elénk. Olyan érzés, mintha mi is részesei lennénk a történetnek.

Nálam 9 pontot ér.

Szerző: Berill Shero  2018.09.29. 19:40 Szólj hozzá!

Tekerek békésen a kerékpárúton. Előttem egy sportos család. Anyu még bemelegít, mielőtt futni kezdene babakocsiban tolva maga előtt a legkisebbet. Apu bringán, a 4-5 forma kis srác türelmetlenül elindul. Hátra kiabál a szüleinek, hogy igyekezzenek. Kielőzöm őket, öcsit nem sikerül, jönnek a kanyarok.

Messziről hallom, hogy a kölyök hangosan mond valamit. Ahogy közelebb érek, hallom, amint fennhangon, ütemesen kántál: - Senki nem üt el, senki nem üt el...

A következő kanyarban ismét hátrafordul, ez nem megy irányváltoztatás nélkül. Majdnem telibe csattannak a szembejövő pasival. A gyereknek egy pillanatra a torkán akad a "senki nem üt el" című mondat, de gyorsan kapcsol. Vége a hajmeresztő szitunak, a mondat kiegészül a következővel: - Én vagyok a főnök! Senki nem üt el... :)

Na és ennél a pontnál megelőztem. Jó darabig kiabálta még utánam a fentieket.

Szerző: Berill Shero  2018.09.23. 22:15 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly

Azt hiszem Pablo Escobart senkinek nem kell bemutatni. Jó múltkoriban láttam Javier Bardem és Penélope Cruz főszereplésével készült fenti filmet a moziban. Ez a film nem akciófilm és még csak klasszikus thrillernek sem nevezném. A Port.hu-n dráma és thrillerként aposztrofálják. Az ember azt gondolná, hogy aki ezt a filmet megnézi, az célirányosan ül be, nem pedig ad-hocra választja pont ezt.

A nézőközönség úgy tűnt, hogy rendben van. Egészen addig, míg egy fiatal (20-as éveikben járó) párocska kissé megkésve be nem ült mellénk. A csávó kigyúrva, tetoválva, baseball sapkája alól csak úgy sugárzott az értelem, ahogy a párját a helyére navigálta. Gondoltam is, lesz még ezekkel baj. Nem lett. Legalábbis a film végéig. Talán nem árulok el nagy titkot, hogy Escobart a végén megölik. Mert hát ugye az életben is ez történt. IQ fighter szomszédom eléggé hangosan jegyezte meg, hogy "há milyen szar film ez, ahol megölik a főszereplőt?!"

A lányka mellette bőszen helyeselt. Én alig bírtam visszafogni magam, hogy ne kezdjek nyeríteni. Szívesen megkérdeztem volna tőlük, hogy mi alapján választották ezt a filmet, hiszen látszott, hogy nem az ő szintjük. Se a képi megjelenítés, se a mondandó...

És sajnos hozták az általam várt formát is. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem például kifejezetten zavar, ha a terem a film végén úgy néz ki, mint ahol disznók dagonyáztak. És azt gondolom, ha már be tudtam vinni az üdítőt, rágcsát, annak a dobozát-flakonját üresen is ki tudom hozni. Na most, a párocskának ez nem sikerült. A kukorica a földre borogatva, a nachosos doboz az ülésen, az üdítős pohár a tartóban. Ők pedig morogva távoztak.

Egy pillanatra azért megsajnáltam őket a "rossz" filmélményért, de elhűlve az általuk hagyott disznóólon már inkább csak dühöt éreztem.

Mellesleg a film szerintem nagyon jól visszaadta azt, hogy Pablo Escobar mekkora lábon élt és mennyi mindent megengedhetett magának... És hogy a politika-drog sosem választható külön.

Szerző: Berill Shero  2018.09.19. 19:20 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly

Nagyon régen írtam már Macáról. Egy kicsit el volt tűnve, semmire se jutott elég ideje.

Na de most! Szakított a pasijával, azóta ismét a netes társkeresőt bújja. A tapasztalatairól megint összejönne egy kisregény, de mivel az álláskeresése izgalmasabbnak tűnik, most erről írnék.

Először is Maca egy nagy múltú cégnél töltötte az utóbbi öt évét. Tapasztalatai szerteágazóak, a HR-től a pénzügyön keresztül a riportok megírásáig és az üzleti partnerek fogadásáig terjedő széles skálán mozognak a feladatok. Mivel megunta céget, úgy gondolta, új kihívásokat keres magának. Lelkesen bele is vetette magát a munkakeresésbe, több kevesebb sikerrel.

Amit most nektek hoztam, eléggé tanulságos történet az álláskeresés világából.

Néhány állásportálra regisztrált. Így nem csak ő tudott keresni, de őt is keresték. A regisztrált oldalak egyikéről valamelyik nap kapott egy hívást magánszámról. Mivel éppen úton volt, nem igazán értette, hogy ki keresi őt, csak a cég nevét jegyezte meg. A készséges hölgy mondta, hogy e-mailben elküldi a pontos koordinátákat. Ez volt a hét elején, interjúra a hét közepén került volna sor. De az e-mail csak nem akart megérkezni. Majd az interjú napját követő napon kapott Maca egy spam-nek tűnő üzenetet, benne az előző napi dátummal, aláírás nélkül. És az üzenetet nem is a jó nevű cég küldte, hanem egy velük szerződésben álló partner.

Csak néhány kérdés:

1. Miért hivatkozik egy olyan cégre az interjúztató, aminek ő max szerződéses partnere és nem oda vennék fel az alanyt?

2. Mi célt szolgál 2018-ban, hogy számkijelzés nélkül hívja fel az álláskeresőt?

3. Miért nem keresi az interjú napján, vagy előtte, hogy pontosítsa az adatokat? Kit járat le egy későn érkező üzenettel?

4. Mennyire lehet komoly az a cég, ahol a T. interjúztató munkatárs még a nevét se írja le az üzenetben?!

Komolyan, ez a no comment kategória. Maca bizonyára nem itt találja meg a számítását. Mellesleg megérdemelné a cég, hogy minden létező fórumon megkapja a magáét, szívem szerint segítenék azzal, hogy leírom a nevüket. De azt hiszem, ha már szájhagyomány útján tovább adva is elég ciki lesz nekik. Ha valakit érdekel, hogy kihez nem kell menni interjúra, keressen engem, vagy Macát és elmondom! :p

Szerző: Berill Shero  2018.09.15. 20:03 Szólj hozzá!

Címkék: intimszféra

A múlt csütörtöki NAV botrány után újra megfogalmazódott bennem egy csomó kérdés, amire vélhetően sosem kapok választ. Csak moralizálok magamnak félhangosan.

Amikor valaki felesküszik a hazájára, az élet védelmére, legyen az rendőr, katona, vámos, tűzoltó, mentős stb., csillog a szeme, lelkes és alig várja, hogy tegyen valami jót az eszméiért. Friss lendülettel indul világot megváltani, zokszó nélkül tűri a megpróbáltatásokat és örül, ha eredményes a munkája. Nem is kellenek hozzá nagy dolgok, elég, ha időben érkezik az utcán elesett Gizi nénihez, vagy leszedi a szomszéd macskáját a fa tetejéről, megnyugtatja az egyenruhástól félő kisgyereket és még sorolhatnám. Ha dicsérik, legyint, nem nagy dolog. Csak teszi, amit a lelkiismerete diktál. Akkor is, ha épp nincs szolgálatban.

És akkor ott a másik véglet. Nem hiszem, hogy az emberek úgy születnek, hogy van bennük egy "bűnöző" gén. Mégis rendre van, aki elcsábul. Pénzért. Még több hatalomért. Ezek az emberek elfelejtik, hogy valamikor régen az ő szemük is másfajta lelkesedés miatt csillogott. Hová vész el az a lelkesedés? Minek kell történnie, hogy átkapcsoljon egy másik üzemmódba? Őszintén érdekelne, hogy a pénzen és a hatalmon kívül milyen motiváció munkál még bennük. Elfogadni valószínűleg sosem tudnám, bármi is az indok, maximum megpróbálnám megérteni.

Elég egy "megbotló" ember, hogy az egész szervezetre általánosítsanak. Az, aki ott marad, dupla energiával, megfeszítettebben dolgozik, hogy lemossa a szégyenfoltot. De nem lehet. Az, aki eladja magát, vajon mit gondol? Ő sosem fog lebukni? Nem mérlegel, nem elemez? Vagy minden eset után megfogadja, hogy ez volt az utolsó? Mit mond otthon? Honnan lett hirtelen több pénze? Nem veszi számításba, hogy ha egyszer elviszik, nem csak ő, a családja is megsínyli a tettét? Ér annyit az egész? Hogy tud utána az emberek szemébe nézni? Mit mond a gyerekeinek? Hol és hogyan fog a későbbiekben elhelyezkedni?

Megannyi kérdés, megválaszolatlanul. Azon kívül, hogy aláássa a szervezet tekintélyét mást is csinál. Szétrombolja a munkahelyi közösséget. Hiszen benne is megbíztak. Talán ő volt az, akiről soha, senki nem tudta elképzelni, hogy ilyet tenne. Aztán beüt a krach. Derült égből villámcsapás. Onnantól mindenki gyanakodva figyeli a másikat. Az emberek egyre óvatosabbak lesznek. Rommá elemzik, vajon láthatták-e, voltak-e jelek, hogy az a másik ezt, vagy azt tette. És ha ő igen, ki még?! Ki lesz a következő? Méreg. Lassan ható méreg. Szétrombolja a kapcsolatokat, megöli a lelket. Válaszok nélkül hagyva teszi tönkre azt, aki lelkiismeretes. Mert egy idő után már senkiben sem tud megbízni. Meghal a lelke. Pont úgy, ahogy számára az az ember is, akit bilincsben visznek el...

Szerző: Berill Shero  2018.09.10. 10:26 20 komment

Tervezős típus vagyok, akinek muszáj tudnia, hogy mikor, mi történik az életemben.Akár hetekre-hónapokra előre is.

Mostanában edzőtáborban is kevesebbet fordulok meg, szóval már az se megy rutinból, hogy vadidegenekkel egy szobában aludjak. Ez azért is okoz nehézséget, mert egy ideje a megszokottól eltérőek az alvási szokásaim. Sokszor felébredek egy éjszaka alatt és nehezen megy a visszaalvás. És van az az időpont, ami után meg egyszerűen erőltetnem is kár...

És ehhez jön még az, hogy nem szeretek olyan sofőrök mellé beülni hosszabb távra, akinek a vezetési tudományáról korábban rövid távon nem győződtem meg. Volt rá példa, hogy kiszálltam a nekem nem tetsző vezetési stílusú egyén mellől.

Hogy miért írom le mindezeket?

Észrevétlenül elengedtem a fejemben felállított korlátokat. A jelenség még tesztelés alatt van. Az biztos, hogy az esszencia hatására sok minden formálódik a gondolkodásomban és sok olyan történésnek vagyok részese, amit észrevétlenül engedek az életembe. Vagy épp utólag kapcsolok, hogy jéé, ez eddig nem így volt.

Snitt: Mondjuk pont olyan életszakaszban vagyok, hogy épp semmit se tudok előre tervezni, de már kezdek vele megbékélni.

A legutóbbi esetet szeretném leírni nektek, egyszerre volt jelen a fenti három típusú nem is tudom micsoda. Nevezzük védelemnek? Hiedelemnek? Ragaszkodásnak?

Könnyedén kapcsolódom másokhoz. Ezt a mondatot sokszor mondtam már magamnak és így is gondoltam, de mégis most értettem meg, mit jelent ez igazán az életemben.

Történt, hogy kedves barátnőm meghívott magához Debrecenbe. Örültem, hogy pont a karneválra egyeztettünk időpontot és már hónapokkal előtte nézegettem a vonatot, a programot, a hozzájuk kapcsolódó jegyárat. Barátosném azt mondta ne foglalkozzak vele, ha fix, hogy megyek, a jegyet intézi. Itt esett ki először a kontroll a kezemből. És aztán szép lassan többször is. Rábíztam magam, teljesen hátradőltem, s csak jóleső izgatottság lett rajtam úrrá, hogy majd minden milyen jó lesz. Menet közben kiderült, hogy más is lesz nála akkor. Ezt is zokszó és problémázás nélkül helyretettem magamban. Aztán jött a következő, hogy nem vonattal, hanem kocsival megyünk le. Az utolsó pillanatig egyszer sem jutott eszembe azon gondolkodni, vajon a sofőrünk milyen autóval jön és a vezetési stílusa sem aggasztott. Egy pici izgalom akkor jutott, mikor beszálltam mellé, de szerintem még két lámpányit sem autóztunk, mikor megnyugodva dőltem hátra, tudván, jó kezekben vagyok.

A következő meglepetés akkor ért, mikor vendéglátónk felajánlotta a saját szobáját, a kihúzhatós ágyával. Ott aludtunk két éjszakát is és csodák csodájára simán elaludtam és csak a meleg miatt ébredtem fel, nem pedig a hálótársam miatt.

A programok rugalmasan alakultak és ez sem borított ki. Az egész nem is tudatosult bennem, csak már a hazafelé vezető úton. Ahol utólag beszámoltam az újonnan szerzett barátnőmnek a korábbi félelmeimről.

Azt hiszem, megint ugrottam egy szintet. Köszönöm elsősorban magamnak, aztán Menisnek és végül, de nem utolsó sorban azoknak az embereknek, akik így vagy úgy, de társamul szegődtek ezen az úton.

#minden#nap#tanulok#valamit#

Szerző: Berill Shero  2018.09.07. 21:35 Szólj hozzá!

Címkék: Esszencia

címmel készül Győzike filmje...

Az előzetest nem fogom minősíteni, de 6 perc 59 másodpercnél kiszabadul a szellem a palackból :) Megéri végignézni, kattints rá a Győzike feliratnál fent. És erről eszembe jut egy régen hallott sztori, abból az időből, mikor még léteztek határok és volt vámellenőrzés ki- és belépés előtt.

A vámos a nemzetközi gyorsvonaton ellenőrzi az utasokat. A belföldre belépéshez tartozó vámvizsgálat szépen folyik, semmi szabályszegés nem történik. Orvosok egy csoportja külföldi kongresszusról hazafelé tartva ejtőzik az általuk lefoglalt külön kocsiban. A vámos belép, illően köszönti őket, majd kezdődik az útlevél és csomag átvizsgálás. Egyszer csak fingik egy igazán szagosat. Mindannyian ismerjük ezt a fajtát, szerintem nincs ennél alattomosabb. Ugyanis hangja nincs, de szaga annál inkább. A vámos végez a kocsival, addigra már oltári a bűz. Az ajtóból visszafordul, végig méri a jól szituált orvosokat, majd fejét csóválva az alábbiakat jegyzi meg, mielőtt becsukná az ajtót:

- Hát uraim, ezt nem gondoltam volna magukról!

Szerencsétlen, ártatlan doktorok Budapestig találgatták, hogy melyikőjük fingott be. Természetesen senki nem vállalta magára. :D

Szerző: Berill Shero  2018.09.02. 20:02 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly hivatásosok

Úgy látszik a Juhász vezetéknevűek mind csoda emberek. :D A múltkor Juhász Zoliról írtam, most ismét egy másik Juhász került a fókuszba.

Juhász Attila*  az, akiről néhány szót szeretnék szólni egy terjedelmesebb bevezető után.

Tagja vagyok a facen az Elegem van a MÁV-ból!* zárt csoportnak. Ez a csoport tényleg az, amit a neve takar. A kedves utastársakkal együtt itt lehet dühöngeni és tájékoztatást kérni/adni a vonatokról. Azért is szuper ez a csoport, mert hamarabb értesülhet az utazó közönség a késő/soha meg nem érkező szerelvényekről, mintha a kiírást, hivatalos tájékoztatást várná.

A tagság nagyobb részét a 70-es vonalon utazók teszik ki, hiába fut viszonylag sok vonat arrafelé, meghibásodás is pont ezért nagyobb eséllyel következik be ott. Az utasok a maguk profán módján hangot is adnak nem tetszésüknek. Néha komoly vita kerekedik, de a tömegpszichózis remekül működik, együtt dühöngeni is jobb, mint külön-külön szentségelni. És ha megoldani ezzel semmit nem is sikerül, de legalább közelebb hozza az embereket egymáshoz a közös "ellenség". Vannak olyanok, akik kérdőívet gyártottak, hogy a késéseket az utasok is számon tudják tartani, mások már sablon és kevésbé sablon panaszlevél mintával rendelkeznek és adják közre az időnként a MÁV által megválaszolt dokumentumokat. Van, aki csak olvas, van aki infot is ad, s van aki dühöng, míg mások parázs vitát (és valljuk be, sokszor értelmetlent) szítanak.

És az utasok mellett szót kell ejteni a vasutasokról is. Ahogy utasból is van mindenféle, a vasút dolgozóiból is. Kulturált, kevésbé intelligens és olyan is, aki nem csak trollkodni, de segíteni jár az oldalra. Attilát vélhetően a kíváncsiság vezette a csoportba. Aztán ott ragadt. És a MÁV-osok irányába időnként eluralkodó lincshangulatot annyira jól kezelte, hogy egy idő után mindenki felfigyelt rá. Észrevétlenül a közellenségből egy fontos és biztos pont lett. Kedvessége, profizmusa, ahogy a kitörni készülő konfliktusokat kezelni tudja, lenyűgöző. A szakmán kívül a konfliktuskezelést nem tanították neki. Amit tud, magától tudja. Mert empatikus. Mert érdeklődő. Mert nyitott. Toleráns, a legfeszültebb és legnehezebb helyzetekben is. És a szabadidejét is a csoportra áldozza. Anélkül, hogy bárki kérné. Bármikor lehet tőle információt, segítséget kérni, lehetőségeihez, tudásához és eszközeihez mérten igyekszik megválaszolni a kérdéseket, megoldani a problémát. Amikor totális a káosz egy leszakadt felsővezeték, vagy tönkrement biztosítóberendezés miatt, ő amellett, hogy rendelkező forgalmi szolgálattevőként igyekszik a károkat minimalizálni, arra is szakít időt, hogy az utasokat is tájékoztassa, megnyugtassa. Sejtésem szerint otthon példás családapa, s ha ideje engedi, írogat is. Az írásait itt találjátok.

Ha látom, hogy bejelentkezik szolgálatba, már tudom, hogy derűsebb lesz a napom. Akkor is, ha épp az ég a földdel összeér. Mert mikor szentségelni kezdenénk, ő ott lesz és megnyugtat.

A MÁV-nak azt kellene már végre tudomásul venni, hogy a rossz kommunikáció vagy a kommunikáció hiánya feszültté teszi az embereket. Igen, tudjuk, hogy egy gázolás miatt néhány órát késni fogunk, vagy nem is megyünk sehova, de ezt is meg lehet mondani. Szépen, emberbarátian. A jó szó semmibe nem kerül. És akkor talán mi is több türelmet tanúsítunk a MÁV munkatársai felé. Az emberek jelentős része tisztában van vele, hogy egy-egy késés, probléma nem a kalauz hibája, mégis mindig ők lesznek a céltáblák, hiszen velük találkozunk a szerelvényeken.

Attila állhatna a MÁV vezetése előtt is példaként. Nem tudom, vajon egyáltalán tudják-e, hogy létezik?! És hogy a MÁV megtépázott hírét egy icipici emberséggel máris feljebb tornázta? Ha ezt olvassák a T. MÁV vezetők is, nyugodtan dicsérjék meg! Állítsák az állomány elé példaként és ha megjutalmazni nem is tudják, legalább veregessék vállon. Ahogy egyéb eszközök hiányában virtuálisan mi is csak ezt tudjuk megtenni. De az embernek ahogy írtam a jó szavak is jól esnek. Attila tevékenysége nálam *5-ös!

*Természetesen mind Attilától, mind a csoporttól engedélyt kaptam a publikálásra.

Szerző: Berill Shero  2018.08.28. 21:18 Szólj hozzá!

A média egészen jól kezeli a Majka által leírtakat és a koncerten elhangzottakat. Nem úgy a mezei emberek. Beleolvastam Majka posztja alatt a kommentekbe, s megdöbbentett, hogy egyesek mennyire korlátoltan gondolkodnak. Akárki akármit mond, ennek a posztnak a megírása nem csak bátor döntés, de azt hiszem hosszan tartó belső vívódás eredménye volt. És azért is respect, hogy az Indexen beszélt erről.

Majoros Péter leírja az okokat, a miérteket. És le a kalappal előtte. Akinek a környezetében nem volt sosem függő (nem csak kábítószer, hanem gyógyszer, alkohol, szerencsejáték), az nem tudja, milyen nehéz velük. És nem azzal segítünk nekik, hogy dugdossuk és kétszázharmincadszorra is kihúzzuk a szarból, hanem azzal, ha levesszük róla a kezünket. Természetesen nem végleg kell eltávolodni tőlük, mert akkor beszippantja őket a lefelé ívelő folyamat, aminek a vége sok esetben a halál/hajléktalan lét/börtön/öngyilkosság. Csak szakemberre kell bízni a gyógyítást. Amikor eladják a házat a fejed fölül, amikor belecsúszik a másik egy olyan hazugságspirálba, amiből nincs kiút, de Te még mindig hitelt adsz a szavainak, hogy megváltozik, megjavul, leteszi, eskü igazat mond, pont ugyanúgy játszmázol, mint ő. Asszisztálsz a függőségéhez, hiszen, ha már nincs kit lehúzni, nincs kinek üres ígéreteket pufogtatni, akkor kihúzol egy lényeges elemet a lába alól.

Sokan támadják Majkát, hogy milyen legjobb barát az, aki "lejáratja" a társát. Én megfordítanám a kérdést. Milyen barát az, aki sokadszorra is cserbenhagyja a másikat? Aki légvárakat épít és akinek senki és semmi nem szent a függőségén kívül? Milyen eszköznek kellene Majka kezében lenni ahhoz, hogy Curtisnek segítsen? Ez a történet véleményem szerint már régen meghaladja Majka képességeit, nem neki kell megoldania. A posztjából feketén-fehéren kiderül, mit tett meg a barátjáért. Az is kiderül, hogy mindazok ellenére, amit Curtis a függősége hatására tett, Majka még mindig mellette áll. A lehető legjobb döntést hozta azzal, hogy a problémával kiállt a nyilvánosság elé. Hány ember dugdosta, "segítette" a Curtis-ről kialakított imázs fenntartását azzal, hogy kábítószerhez juttatta, vagy nem rendezett botrányt, amikor x-edszerre is átverte az embereket... Mindenki felelős és senki sem. Curtis-nek magáért kellene változnia, de van az a pont, amikor ez szakszerű segítség nélkül nem megy. Itt már kevés az akarás. De hátha, most, hogy ország-világ megtudta, nem egyszeri botlás volt a kokainos karambol, talán elfogadja és tud élni a szakszerű segítséggel.

Szurkolok neki és köszönet Majkának, hogy kiállt a nyilvánosság elé!

Szerző: Berill Shero  2018.08.24. 10:15 Szólj hozzá!

Régi álmom teljesült azzal, hogy idén eljutottam a karneválra.

Mielőtt útra keltem megnéztem a virágkarnevál hivatalos oldalát. Csalódást okozott, mert semmitmondó információk voltak rajta. Például nem tudtam meg, hogy melyik tribün fedett, vagy hova szól az olcsóbb/drágább jegy, hány kocsi lesz, mi a tematika... Ezért eldöntöttem, elengedem, maximálisan rábízom magam a barátnőmre.

A karnevált megelőző napon érkeztem Debrecenbe. Vendéglátóm gondoskodott róla, hogy az első este se unatkozzak. Rövid villamosozást követően a Régi Városháza udvarán megcsodálhattam a Tündérkertet. A hangulatról a színes fények, tündék lakhelyéül szolgáló építmények, különös világítás gondoskodott.

img_20180819_193718.jpg

img_20180819_193813.jpg

img_20180819_194220_1.jpg

img_20180819_214223.jpg

img_20180819_212150.jpg

A Tündérkert után egy utcai salsa partira is beestünk, a bátrak beálltak táncolni, de a nézőkből volt több.

img_20180819_210914.jpg

Időben érkeztünk a főtérre, hogy megnézhessük a Nagytemplomra vetített többféle fényjátékot. Az egyik a tavalyi év kisfilmje volt. A templom és Debrecen történetéből szemezgettek, a történelmi események elevenedtek meg a falakon. Látványos építkezés, tűzvész, leomlás szemtanúi lehettünk. Tátott szájjal néztem, elvarázsolt.

img_20180819_221540.jpg

 

img_20180819_221813.jpg

img_20180819_222519.jpg

Másnap a felvonulás volt tervben. Előző este beszereztem egy térképet, az már több támponttal szolgált, mint a honlap. Az egyik szervezőtől megtudtam, hogy 16 virágos kocsi fog felvonulni. Az iskolák mellett cégek is indítottak kocsit. A virágos autókon kívül 30 művészeti csoport képviseltette magát, nem csak hazai, de külföldiek is akadtak szép számban. A virágok (például összesen 670.000 szál dália) Hollandiából érkeztek.

img_20180820_085258.jpg

A felvonulók között nagy sikert aratott a francia kabaré csoportja és a pillangók, tündérek. Ez utóbbiak gólyalábon vonultak keresztül a városon.

img_20180820_094759.jpg

img_20180820_094747.jpg

 Úgy tudom 2018 a családok éve, néhány kocsi tematikájában ez is megjelent.

img_20180820_093752.jpg

 

img_20180820_090908.jpg

img_20180820_094124.jpg

img_20180820_092934.jpg

img_20180820_091832.jpg

 

img_20180820_103810.jpg

img_20180820_095523.jpg

img_20180820_100829.jpg

img_20180820_101204.jpg

A gyerekek a Continental buborékfújó kocsiját élvezték a leginkább.

img_20180820_101910_1.jpg

img_20180820_103303.jpg

img_20180820_105644.jpg

 

img_20180820_110540.jpg

 

img_20180820_105345.jpg

img_20180820_110838.jpg

A személyes nagy kedvencem a tigris volt.

img_20180820_111336.jpg

img_20180820_111612.jpg

img_20180820_112850.jpg

A huszadikai rendezvényt a Nagyerdei Stadionban megrendezett Karneváléj zárta. A fellépők: Dánielfy Gergely, yesyes, AWS, Odett, Ceasefire X,Honeybeast, Ham Ko Ham, Horváth Tamás, Szőke Nikoletta, Kállay-Saunders András, Parno Graszt, Sativus, Süle Zsolt, Szakcsi Lakatos Róbert, Kökény Attila és a 2009-es Eurovízió győztes, Alexander Rybak hegedűművész és énekes.

img_20180820_192336.jpg

A Honeybeast minikoncertet adott, Dánielfy Gergely egy kötélen ereszkedett alá, Alexander Rybak pedig az AWS-szel is énekelt. A programsorozat hétfői etapja a tűzijáték után Kökény Attila koncertjével zárult.

Nagyon színvonalas és gyönyörű volt az egész rendezvény. Mindenkinek ajánlani tudom, legalább egyszer az életben meg kell nézni!

img_20180820_221237.jpg

 

Szerző: Berill Shero  2018.08.22. 21:37 Szólj hozzá!

Szegény gyerekek! Hát mi lesz így velük?! :p

37273165_1771598302893267_587654674027380736_n.jpg

Szerző: Berill Shero  2018.08.18. 20:48 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly

Vajon egy élet során hányszor törik össze a szíved? Hány alkalommal kell újra kezdened a nulláról? Hányszor lehet talpra állni?

Amikor azt hiszed, hogy nincs lejjebb, a sors mindig bebizonyítja, hogy van.

Odaadod a szíved, kitárod a lelked és cserébe akkora maflást kapsz, hogy a fal adja a másikat. Akikről azt hiszed, egész életedben ott lesznek melletted, kiállnak érted, ahogy te is értük, egyszer csak eltűnnek. Amiről azt gondolod, ez egy biztos pont, azt a sors kihúzza a lábad alól.

A jó vagy a rossz időszakokból van több? Meddig sirathatsz egy elveszett szerelmet, vagy egy be nem teljesült álmot? Hagynod kell magad sodortatni az árral, vagy meg kellene ráznod magad és új célokat kitűzni? Elfogynak-e a célok? Szabad-e belesüppedni az önsajnálat mocsarába? Ki mondja meg, meddig dagonyázhatsz benne?

Hova tűnnek a remények, miért foszlanak szét a vattacukros álmok? Hogyan és mennyi idő után építed újjá magadat? Lehetőséget látsz ott, ahol egy ajtó becsukódik, vagy csak azt, hogy veled megint kibabrált az élet? Képes vagy őszintén mosolyogni és hinni abban, hogy a rossz után jó jön? Vagy álszent módon a félelmeid és falaid mögé bújva nyüszítesz, mikor nem lát senki?

Melyik vagy te? Aki élete szerelmének elvesztését kiheveri egy hét alatt, vagy aki még évek múlva is azon kesereg, hogy mi lett volna, ha? Számít, hogy mit gondolnak mások? Meddig illik gyászolni valakit, aki nincs többé? Meddig sirathatod, sajnálhatod magad az elveszett élet romjai felett?

A "mi lett volna ha" egy ócska frázis. Ha nem hagynak el, ha nem csalnak meg, ha hal meg ideje korán, ha nem rúgnak ki, ha felvettek volna, ha másfelé indulsz...

Illúzió. Légbuborék. Szétpattan. Ahogy az élet minden egyes pillanata. Élj a mában! Hidd el, hogy minden okkal történik. És minden jó úgy, ahogy van. A döntések sokszor nem rajtad múlnak, fogadd őket méltósággal.

Nem győzöm Menist ismételni. Az adott helyzetben az volt a legjobb döntés. Kétségeid se legyenek!

Szerző: Berill Shero  2018.08.14. 20:17 1 komment

Címkék: okosságok ala Berill Esszencia

Fura alakok fura szettekben kicsit sem fura Budapesten...

36946219_1756326931087071_6674146171713224704_n.jpg

 

Szerző: Berill Shero  2018.08.10. 20:34 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly