Hideg van, napok óta esik az eső. A munkaidő végén többen nem férnek fel a villamosra. Morgás, anyázás, de bent se jobb a helyzet.

Az elsők között sikerül még felpréselődnöm. Mellettem egy alacsonyabb férfi, hátizsák a hátán, maga előtt egy kb. derékmagasságú műanyag, erős szemetes zacskóra hajazó szatyorban fém, összehajtott valami. Nem tűnik könnyűnek, de amennyire lehet, oldalra húzza. A következő megállóban felszáll egy srác, esernyőjéről pont a pasi cuccára csöpög az esővíz. Szabadkozva kér elnézést, mire a férfi angolul szól, hogy nem érti, magyarul nem beszél, csak franciául és angolul. Angolul mondom, a vizes esernyő miatt kér bocsánatot a srác. Emberünk bólogat, megkérdi, hogy mondják magyarul, elnézést. Mondom, bocsánat/elnézést. Azt mondja, a második nehéz. Kétszer ismételteti velem a bocsánatot, majd sorolja, köszönöm, szívesen, aztán a bye-bye következik. Mondom viszontlátásra.  Elérkezik a következő megálló. Szegénynek a másik oldalon kellene leszállnia. Rám kacsint, tisztán azt mondja, viszlát, majd a többieknek erőteljesen, hogy: Bocsánat, bocsánat! - aztán nehézkesen előre tolja szatyrát. Már nem látom, de még mindig hallom a hangját.

Jó érzés, hogy tudtam neki segíteni a rögtönzött nyelvleckével. :)

Szerző: Berill Shero  2018.12.02. 20:10 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr6614394768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.