Tekerek békésen a kerékpárúton. Előttem egy sportos család. Anyu még bemelegít, mielőtt futni kezdene babakocsiban tolva maga előtt a legkisebbet. Apu bringán, a 4-5 forma kis srác türelmetlenül elindul. Hátra kiabál a szüleinek, hogy igyekezzenek. Kielőzöm őket, öcsit nem sikerül, jönnek a kanyarok.

Messziről hallom, hogy a kölyök hangosan mond valamit. Ahogy közelebb érek, hallom, amint fennhangon, ütemesen kántál: - Senki nem üt el, senki nem üt el...

A következő kanyarban ismét hátrafordul, ez nem megy irányváltoztatás nélkül. Majdnem telibe csattannak a szembejövő pasival. A gyereknek egy pillanatra a torkán akad a "senki nem üt el" című mondat, de gyorsan kapcsol. Vége a hajmeresztő szitunak, a mondat kiegészül a következővel: - Én vagyok a főnök! Senki nem üt el... :)

Na és ennél a pontnál megelőztem. Jó darabig kiabálta még utánam a fentieket.

Szerző: Berill Shero  2018.09.23. 22:15 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr8014258579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.