Elérkezett a negyedik nap is.

Azok, akik még nem készültek el az előző napi feladattal, már reggel azzal kezdhettek némi megosztás után.

Az antipatikus házaspár férfi tagja nem jött. Mivel tudtam, hogy én addig nem tudok a saját belső munkámra megfelelően koncentrálni, amíg nem kapok válaszokat, így az egyik szünetben megkerestem a nőt, hogy szeretnék vele beszélni. Testbeszéde az első perctől kezdve arról árulkodott, teljesen mindegy mit szeretnék, ő nem fog nyitni. Azzal indítottam, hogy mindkettejükkel szerettem volna beszélni, de így már csak neki tudom feltenni a kérdéseimet. Az első mindjárt az lenne, hogy milyen célból érkeztek a szemináriumra. Ő visszakérdezett, hogy ez fontos-e? Megjegyeztem, hogy nekem nem, nekik kellene annak lennie... Aztán elmondtam, roppant mód zavar, hogy minden feladat alól kivonják magukat. Erre azt mondta, hogy kettejük világa tökéletes, a férje fejben nagyon erős, Menis nem tud neki(k) újat  mondani. Főleg úgy nem, hogy ő tanult pszichológiát és mindent tud, ismeri a gyakorlatokat. Egyébként meg irtózik attól, hogy más emberek megérintsék (hozzátenném, Menis szeretetterápiával gyógyít, sok az ölelés, ami remekül kinyitja az embereket, szavak nélkül is). Finoman megjegyeztem neki, hogy ezt esetleg elmondhatná egy megosztás keretében kint is, hátha segítene. Illetve a többiek is jobban értenék a viselkedését és nem az jönne át, hogy mindenkit lenéznek. Erre elég lekezelően közölte, hogy bármikor kimegy megosztani, de szerinte nem kell, mert ő jól van úgy, ahogy van, semmit nem kell kezdenie az érintésfóbiájával... Innen ő lezártnak tekintette a beszélgetést. Én pedig elengedtem. Sokkal könnyedebben tudtam a saját feladataimra koncentrálni, s kevésbé zavart a jelenléte.

Az előző napi munka után azt hittem, hogy a nehezén túl vagyok, de Menis mindig meg tud lepni. Délután elmondta, hogy a legújabb feladathoz kellenek kellékek, találjuk ki a mikénteket, s ha meg van az ötlet, ismét konzultáljunk. Volt, akinek a gyakorlatát módosítás nélkül jóváhagyta, akadt, akinek azt mondta, hogy majd másnap megtudja mi lesz a feladat és volt, akién közösen csiszoltak. Én viszonylag hamar összeraktam az enyémet és megkönnyebbültnek éreztem magam, annak ellenére, hogy tudtam, a végrehajtás nem lesz sétagalopp. Az egomat kell legyőzni.

Szerző: Berill Shero  2018.05.29. 20:56 1 komment

Címkék: Esszencia

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr6613976996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

furbe · http://matits.hu 2018.05.29. 21:52:32

Nekem az volt a JÓ, hogy senki sem tudta, mi lesz pontosan a feladatom. Ami azért volt vicces, mert a logban minden pontosan le volt írva (2 hónap múlva is visszakereshető volt), de ott és akkor senki sem találta, s mindenki hibázott, még a segítő asszisztensem is..