Talán az utolsó este volt, de már nem emlékszem kristálytisztán, mikor a srácok elhatározták, ha már beszuszakolták a Trabiba a teniszütőt, ők bizony el is mennek.

Addig nekünk parancsba lett adva, hogy menjünk és vásároljunk be valami vacsorának valót.

A fiúkat kiraktuk a pályához vezető útnál, mi meg elindultunk a városba. Imádkoztam egész úton, hogy a Trabi kibírja. Simán meg is érkeztünk a főútvonalat keresztező lámpás elágazáshoz, ahol a rá kellett hajtanom a főútra mintegy 400 m erejéig, hogy elérjünk a bolthoz. A mutatvány remekül sikerült. :) A lámpa zöldre váltott, én rajtoltam volna, mire a Trabi megadta magát. A 4 sávos főútra a dombról lefelé jövő lendület maradékával kúsztunk be...Na de ott aztán sehova tovább! Egy darabig még gurult, gurult, aztán megadta magát. Dudakoncert kísérte beérkezésünket a parkolóba, mivel a leányzónak ki kellett szállnia és eltolni odáig a kocsit. Ha már ott voltunk, mondtam neki, hogy úgy szeretnék beállni a parkolóba,  hogy a kocsi orra legyen kifelé, mert nagy valószínűséggel ismét tolni kell.

Mivel mindketten, sőt mind a négyen nagy főző fenomének voltunk, így spagettit vettünk, szósszal, sajttal. Naivan azt gondoltam, hogy azt nem lehet elrontani. :) A bevásárlás végén egy szimpatikus fiatalember tologatta a csajjal közösen a kocsit, mert mire beindult és a leányzó beszállt volna, ahhoz lassítanom kellett és megint megállt a kocsi. Végül a srác beparancsolta őt is, és már indulhattunk is a szállásra.

A fiúk ugyanazon a sarkon voltak, ahol hagytuk őket, és eléggé látványosan unatkoztak. Lütyő vigyorogva közölte, hogy a pálya pont ma van este bezárva. A másik srác szokásához híven morgott. Megosztottuk velük, hogy mi lesz a vacsora. Kérdeztem én, hogy megcsináljam-e mind a négyünknek, de a srác kitalálta, hogy ő köszöni nem kér a főztömből, majd a barátnője megcsinálja. :) Aztán valamin összekaptak, a csaj külön főzte meg magának...A mi adagunkat oda is raktam, már régen jóllaktunk, mikor megjelent az ajtóban a srác és kihívta Lütyőt. Mint kiderült az volt a kérdés, hogy a mi tésztánk vajon ehető volt-e... Lütyő mondta, hogy nagyon finom volt, az övé viszont ehetetlen lett, s valami pizzériát akart keresni. Menetközben derült ki, hogy azért, mert a főzőzseni a tésztát beleszórta a hideg vízbe, majd megvárta, míg felforr a víz, s jó darabig főzte. :) Persze így elázott a tésztája teljesen :))) Valahogy egyikünk se sajnálta. :)))

Szerző: Berill Shero  2010.04.19. 05:07 Szólj hozzá!

Címkék: nyaralás

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr171930261

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.