Azt hiszem előbb az egyebekkel kell kezdenem. Valamelyik nap szűkebb hazámat vettem nyakamba, mondván, hogy bevásárolok valami elegáns nadrágot. Természetesen a kis üzletek átalakultak, némelyik bezárt, s nem is nyitott újabb a helyén, de a lényeg a lényeg, hogy rám való nadrág még véletlenül sem volt. Ám mivel minden egyebet elintéztem, megengedtem magamnak azt a luxust, hogy bemenjek a kedvenc cukrászdámba egy sütiért.

Mennyei volt! Egy elfogyasztása után haza is vittem rögtön kettőt. :) A csoda neve: almás-fahéjas. Semmi extra, de annyira el voltak találva az ízei, hogy jaaaaj, még most is csorog a nyálam, ha eszembe jut. Olyan nem túl édes, nem túl habos, de nagyon fini!!!

A sikeren felbuzdulva Pesten is betévedtem egy cukrászdába... Évek óta szemezgettem eggyel a körúton. Direktbe nem nevesítem, legyen elég annyi, hogy a felszolgálók öltözékem láttán furán méregettek. Én meg a kínálatot tanulmányoztam egyre nagyobbra kerekedő szemmel, majd tátott szájjal. Jó-jó, voltam én már drága helyen, de hogy egy süti 1350,-Ft-nál kezdődjön... És még csak nem is valami nagyon extra volt, sem méretre, sem pedig kinézetre. Gondoltam, ha már bementem, nem fogok megfutamodni, valamit csak eszek. Pedig pont nem kéne, az összes farmerem a combomon van szétszakadva :D  Persze ez egyáltalán nem az én hibám. Az anyaguk rossz. :D Mostanában mindenből ócskát csinálnak. A legjobb barátomnak pl. rendre a gombokkal gyűlik meg a baja. ;)

Vissza a cuki cukiba. Nézegettem a nem túl bőséges fagylalt kínálatot és két gombóc mellett döntöttem. Egy klasszikus csoki-vaníliát kértem. Több megfontolásból is. Egyrészt azt nehéz elrontani. Másrészt meg a "bőséges" kínálat zavarba hozott. Volt még talán meggy, meg hasonló finomságok, s aki ismer tudja, hogy mivel lehet kiüldözni a világból. Majdnem a teljes paletta megtalálható volt, ha azt a 6 féle fagyit nézzük, amit nyújtani tudtak. Röpke 540,-Ft-ért. 270/gombóc...A hülyének is megérte, nem hogy nekem. Förtelmes íze volt... És ráadásul még azt sem igazán értettem, hogy a vaníliába miért kell mákot rakni?! Erre jött még, hogy a meleg tavaszi nap kivonzotta az összes csótányt a pesti utcákra. Nagymamakorúak piros csizmában, szűk naciban és így tovább....

Jaaaaj, hogy én mennyire nem szeretem Pestet!!!

Szerző: Berill Shero  2010.04.14. 03:02 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr401902925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.