Az estére nagy gonddal kezdtünk készülődni. Még valamikor a délután folyamán vettünk likőrt, vodkát, hogy majd a bulira bemelegítsünk. Persze aztán rájöttünk, hogy ha nem helyben látogatjuk meg a discot, akkor egyikünk nem ihat.

Emlékszem rá, hogy valami koleszos sztorikkal szórakoztattam Lütyőt, meg a régi élményeken hahotáztunk, s mindenféle pia nélkül is remek kedvünk kerekedett. Persze búval bélelt ismerősünknek valahogy soha semmi nem volt jó, így kb. 5 p-ként jött át megkérdezni, hogy mikor indulunk már.  Mi meg mindig elküldtük, hogy majd, majd...

Aztán lezuhanyozva, frissen, üdén közelgett az indulás pillanata. Lütyő felöltötte fekete farmerját, majd fogat mostunk. Közben énekeltük az elmaradhatatlan "A börtön ablakába..." kezdetű dalt. És lőn! A katasztrófa bekövetkezett. Lütyő fekete farmerére slicc tájékon rácsöppent egy darabka fogkrém. /A történet szempontjából meg kell jegyezzem, hogy neki akkor volt barátnője, de ő nem akart nyaralni menni, így jöttem el vele én, s ezt a tényt a párocska is tudta/ Mi legyen a fogkrémmel?! Szépen letérdeltem elé, vettem egy rongyot és bőszen nekiálltam sikálni rajta a nadrágot úgy, hogy ő közben még osztott is. "Nagyon jól csinálod, abba ne hagyd! Kezd jó lenni."  És ehhez hasonlók. Természetesen a srácnak ekkor sikerült kopogás nélkül benyitnia, s mindjárt le is merevedett az ajtóban. Én háttal térdeltem neki, Lütyő gatyája félig kigombolva, és közben fogja a fejemet. Úgy ránk kiabált, hogy öröm volt nézni.

- Hát ti meg mit csináltok?!

- Nem látod? - kérdezett vissza röhögve Lütyő. A srácnak se kellett több, úgy csapta be az ajtót, hogy csak úgy döngött. Persze mi röhögtünk tovább... 5 perc múlva megint betoppant a srác, hogy megkérdezze készen vagyunk-e már. Mondtuk neki, hogy teljesen, de máskor mielőtt bejön lesz szíves kopogni. Erre megint kirohant. Aztán vissza, hogy mondjuk meg most azonnal mit ittunk. Mondtuk neki, hogy semmit. Ő nem akarta elhinni, így kiment ellenőrizni a hűtőt, ahol minden ital hiánytalanul meg volt. Majd akkurátusan közölte, hogy ő fog vezetni Siófokig. Mondtuk neki, hogy azt felejtse el, Lütyő vezet és kész. Megsértődött és kiment. Lütyővel meg azt találtuk ki, hogy tovább fogjuk húzni az agyát, a térdig érő sötétségben ő bizony felveszi a napszemüvegét, s úgy fog vezetni, én meg majd mondjam neki,h. merre kell menni. Izgalmas játéknak ígérkezett, főleg, hogy a szállástól a főútig jó kis kacskaringós út vezetett. :)

A srác tiszta idegbeteg volt, s közölte, ha Lütyő napszemüvegben akar vezetni akkor ők itthon maradnak. A barátnője persze be volt zsongva, így közölte vele, hogy maradhat, de ő mindenképp velünk jön. Szegénynek túl sok választása nem volt. :)) Lütyő a főútig hagyta az orrán a napszemüveget, addig meg jobbra-balra kacsázott az úton, majd a fülembe súgta, hogy tulajdonképp így semmit sem lát. :) 

A discoig már eseménytelen volt az út. Fogalmam nincs, hogy az Ezüstpart melyik discojába keveredtünk, de hajnalig azért jól szórakoztunk.

A hazafelé vezető utat természetesen megint csak nem lehetett eseménymentesnek mondani... A főúton csak jöttek és jöttek a kamionok, akkor még nem volt nyári kamionstop. Lütyő egyszer csak lekapcsolja a refit és mit ad isten az egész autó sötétbe burkolózott. Kapcsolgatja a világítást, semmi.... Ha felkapcsolta a refit, akkor volt világítás, ha megpróbálta lekapcsolni, akkor minden lekapcsolt... Hoppá... Akkor most hogyan érünk haza? Megállapodtunk abban, hogy balesetveszélyesebb a teljesen sötét jármű, mint amelyik úgy ki van világítva, mint a karácsonyfa, így megszavaztuk, hogy a refi marad. A szállásig úgy utaztunk, mint akikről folyamatos röngten felvétel készül, ugyanis a szembejövök először türelmesen ránk villantottak, hogy le kellene venni a reflektort, aztán meg telibe ránk nyomták. És minden második szembejövő jármű kamion volt. :)

A nyaralás következő napját meghagyom egy új történetnek, mert hogy itt még mindig nem ért véget....;) 

Szerző: Berill Shero  2010.02.26. 08:43 Szólj hozzá!

Címkék: nyaralás

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr301759330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.