Hivatásos barátaimat faggattam, hogy munkaidejükből mi telik el a leglassabban, hol érzik, hogy az idő szinte megállt.

Egyöntetűen azt mondták, hogy akciók előtt, mikor valakihez éjnek évadján be kell kopogni, az utolsó 6 perc telik nagyon nehezen. Kicsit a vadászat izgalmához hasonlítják, mikor vársz egy ajtó előtt a parancsra, hogy behatolás... S nem tudhatod, hogy ki nyitja ki az ajtót, vagy épp a bevetési egység hogyan fekteti le a földre a bentlévőket. Azt gondolom az ismeretlen izgalma miatt telik nehezen az utolsó 6 perc. :)

S az ember rájön, hogy ilyen helyzetekkel naponta találkozhat. Csak gondoljunk egy vakrandira. A legtutibb, ha a másikat még képen sem láttad. Vagy mondjuk csak valami ezer évesen. És állsz a talira várva... Figyeled az összes embert. És még van 5-6 perc a megbeszélt időig. :) Érdekes, hogy azt mondják a nők mindig elkésnek, de én szeretek előbb ott lenni. S bármennyi ilyen találkozón veszek részt, még mindig van bennem izgalom. :D

Szerző: Berill Shero  2010.02.06. 04:03 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr431716893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.