aki olyasmiről álmodozik, ami sosem lehet az övé.

Nos, erről szeretnék ma néhány gondolatot megosztani veletek. Nagykislány vagyok, de vannak helyzetek és dolgok, amiket nem tudok kezelni.

A fenti mondatot amúgy Sean Connery mondta az Első Lovag (1995) című filmben.

Elsőként mindjárt vegyük a Nagy Ő kategóriát. Vajon ez létező dolog, vagy csak a romantikus filmeken edződött fehérnép beteges agyszüleménye? Szerény véleményem szerint olyan igazán Nagy Ő csak egy van. Kérdés, hogy az ember megtalálja-e. S ha igen, vajon tudnak-e egymással mit kezdeni? Vagy jó életszakaszban talákoznak-e? Kisebb Nagy Ő akár több is lehet. Hiszen az ember szerethet egy csomó embert, csak mindegyiket kicsit másképp, másért. Az én Nagy Ő-m évekkel ezelőtt már meg volt. Azóta voltak mások is, de azt, mit vele, azóta sem éreztem. Nagy érzelmek voltak mindkét oldalról, amelyek nem múlnak el nyomtalanul. Időről időre felborzoljuk egymás idegeit, aztán nem történik semmi. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ilyenkor egy-egy darab elveszik mindkettőnkből. De van büszkeség, van dac, vannak ki nem mondott szavak. És ez nem jó így egyikünknek sem. Az ember emelt fővel megtanulja állni a pofonokat, aztán a végén úgyis földre kerül. No comment...

A másik kérdés kör....

Ha valaki kedves, érzelmes, figyelmes, abból hogy lesz érdektelen, hanyag egy hét leforgása alatt? Aki hónapokig normális volt, mitől hülyül meg? Vagy épp eddig tudta azt az arcát mutatni, amilyen tulajdonképpen sosem volt? Persze az ember tudja a választ is. Amikor érdektelenné válik, annak a hátterében sokszor egy másik áll. Ezzel sincs baj. Az ember mindig keresi a másik felét. A kérdés inkább az, hogy miért nem lehet ezt szépen felvállalni? Egyenesen, nyíltan? Ahhoz gerinc kell. Könnyebb ma sms-ben, emailben szakítani, vagy hagyni, hogy teljenek a napok anélkül, hogy jelentkeznénk. Olcsó megoldás... Persze, ha nem is volt ígéret, nem volt semmi, de lehetett volna... Mert a lehetőség ott volt, akkor ennek nem kell fájnia. Akkor az ember csak tudomásul veszi, hogy van aki közelebb lakik, szebb, okosabb, mit tudom én milyenebb és kész. Ám ettől még nem esik jól...

Én mindenkinek azt kívánom, hogy találja meg a párját. Azt, akivel szellemileg-lelkileg egy síkon mozognak, akinek az érintésébe is beleremeg, aki olyat tud adni, hogy ha többé már nincs, az annyira fájjon, hogy abba bele kelljen halni.

Szerző: Berill Shero  2009.11.17. 23:59 1 komment

Címkék: okosságok ala berill

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr961489765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

captain 2009.11.18. 19:13:46

... de mire való az élet álmok nélkül?