Értelmetlenné szaggatott fecnik
Az üres fényképkeret mellett,
Ennyi tellett.
 
Soha ki nem mondott szavak,
Félig sóhajtott kívánságok,
Már hiába vártok.
 
El-elcsukló hangon próbálod még,
De nincs értelme,
Agyad is felfogja: vége.
 
Lassan hajlik álomra a fej,
A sírástól nedves a párna,
Álmodban mintha ő várna.
 
Automatikusak a mozdulatok,
Hívod a számát,
Szétlibbentve nyugtalan álmát.
 
Hiába! Beleszól, leteszed.
Kinek fáj, kinek nem,
Az éj végtelen.
 
Óvatos, tétova a lépés,
Elmész mellette százszor, ezerszer,
Izzó tekintettel.
 
Nem nézel rá. Ő se rád.
Nem emeled fel simogatásra kezed.
Minden mindegy. Bevégeztetett.
 
 
Tegnap. Ma. Holnap.

 

Szerző: Berill Shero  2009.10.08. 21:06 Szólj hozzá!

Címkék: művek

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr991437410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.