Ígérem nem maradok adós sem a szappanoperával, sem Légióssal és Bond Bélával, és persze Kelan sincs elfeledve, de ma csak olyan általános irka-firkára van affinitásom.

Azzal kezdődik, hogy minden hétfőn bolondok háza van bent... Ha ott a főnök azért, ha nincs, akkor meg azért. Ez most egy ilyen utóbbi hét, hogy nincs főnök. És ezeket a hétkezdeteket nem szeretem. Persze, ha már vacak a hétkezdet akkor legyen maximálisan az! Azzal kezdődött, hogy vasárnap délután meglátogatott régi "barátom", MIG-rén. Mit ne mondjak, nem élveztem a társaságát, nem éreztem szükségét, hogy megkínáljam valamivel, mert eszem ágában sem volt marasztalni, ezért csak lefekvéskor vettem be egy gyógyszart. Drága "barátom" persze nem hagyott békén, így hétfőn már úgy keltem, hogy ha ma valaki beszól, azt széttépem.  A remek alkalomra nem is kellett sokáig várni. A munkakezdésem előtt fél ó-val már megtalált a kisfőnök, de hát a főnökökre mégsem borítjuk rá csak úgy, ukk-mukk-fukk az asztalt, így nyeltem. Egy újabb gyógyszert is. Be.

Egyszer csak beesett Tini-nindzsa, hogy már 11 óra van és még nem is kávéztunk. Uccu neki, irány a büfé. Nem is a szokásos kényeztető kávémat kértem, hanem egy méregerőset, hátha MIG-rén eltávozik.... Már csillagokat láttam a fájdalomtól. Szóval ha nekem valaki megígéri, hogy lehozza értem a csillagokat is, azt el fogom küldeni az anyukájába a csillagjaival együtt! :) Nos, megkapom a kávét, elindulok az asztal felé, ami eddig nem billegett. De természetesen Sikeres Hétfőn miért ne? Szólok Tini-nindzsának, hogy óvatosan manőverezzen az asztalon, mert billeg. Ő lágyan az asztalra helyezi a teli kávés bögréjét /Halk megjegyzés arról, hogy tudatos környezetvédőként az elvihetős műanyag pohár helyett én mindig a saját bögrémet viszem le, s úgy látom ezt már kezdik a többiek is átvenni./, majd nekiveselkedik, hogy felüljön a bárpult jellegű székre. És ezzel a mozdulattal az asztal kellős közepére löttyinti a drága nedűt, megúsztatva a belépőkártyámat és a pénzemet is. Semmi baj! A büfés szó nélkül adja a szivacsot. Elviccelődünk rajta, hogy a világos fölsőmön majd jól mutat a kávéfolt a nyakpántról.

A kollégák sanyarú ábrázatomat látva, egy idő után már inkább kitértek az utamból. Nem is értem miért. :) Délutánra már úgy voltam, hogy felfordulok.... Ehelyett ráhúztam egy kis túlórával...

A kedd tűrhetően indult. MIG-rén elhúzott, így szinte egész nap üdvözült mosollyal jártam-keltem. Tini-nindzsával ismét elballagtunk a büfé irányába. A hétfői néhány lézengőhöz képest, most tele volt válogatott fazonokkal az előtér. Még vihogtunk is rajta, hogy egyik mindegy, mint a másik. Szerintem simán lehetett hallani azt a klasszikus vihar előtti csendet. Tapintható volt a levegő. Tini-nindzsa leült az asztalhoz, s gyorsan hörpölt a teli kávésbögréből, hogy a hétfői malőr meg ne ismétlődhessen. A csendet újra hangok tölötték meg. Kávé kortyolgatás, emberek jövés-menése, majd beütött a crach. Tini addig magyarázott, míg egy óvatlan mozdulattal beleakadt a bögrébe és teljes erőből megrántotta maga felé. Pechjére még mindig félig volt kávéval. Már nem csak az asztal úszott, hanem Tini-nindzsa cipője és takaros tavacskák keletkeztek az asztal alatt is. Cseppet sem voltunk feltűnőek.... Tini persze közölte, hogy ez volt az a mutatvány, amit évekig gyakorolt. Most bemutatta... Egy egyszeri és megismételhetetlen előadás keretében. :) (korábban valami hasonlót láttunk már tőle, az is frenetikus volt)

Szerda. Félve ballagtam le a büfébe, hogy vajon mára lesz-e újabb show. Nem volt. Viszont MIG-rén ismét megtalált. Utááááááááááálom, mikor fáj mind a 7 fejem!!!

Szerző: Berill Shero  2009.09.02. 21:03 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr641356247

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.