Ma minden olyan instant. Gyorsan kész van... Fogyasztható, lecserélhető, helyettesíthető. Pasi-nő, mobil, kávé, autó, egyéb fogyasztási cikk, na és persze az ingatlan is.

Erről mindjárt eszembe jut egy ismerősöm ismerősének az ismerőse, aki találkozott valakivel, aki az alábbiakról beszámolt. :D  Sablon történet extrákkal. Adva van a... nevezzük Ismerősnek, aki dolgozik egy nagy cégnél. A cég neve mellékes, a lényeg a folyamatos változáson, megújuláson van. Ismerősünk stabil darab a cégnél, megélt néhány vezetőváltást, pár költözködést, de elmesélése alapján a mostani viszi a prímet.

A cég rengeteg saját ingatlannal és több bérleménnyel rendelkezik. Évente legalább egyszer muszáj valahova költözni a cég különböző szakterületeinek. Hol egybe, hol külön. Idén az egybe volt soron. Ismerős izgatottan várta, hogy végre újra egy épületben lesz a régen látott kollégákkal. Jogos volt az öröme, hiszen az új irodaház a munkábajárás szempontjából is jelentős könnyebbséget jelentett. Nevezetesen az előzőhöz képest két utcányival beljebb a városközpont felé. Reggelente mindig megcsodálta a gazos telket, melengette szívét, hiszen tudta, hogy hamarosan itt neki, nekik új irodaház épül. Hiper-szuper, nem olyan, mint a régi, ahol az ablakon befújt minden kósza szellőcske, a kilincs leesett, a padló seszínű volt, a konyhában hideg víz folyt, vagy ha mégis meleg, az épp csak energiatakarékosan csordogált, eső után a földszinten is csak vödröket kerülgetve lehetett elhaladni. Bízott benne, hogy a főnök ajtajáig nem kell több emeletet megmásznia, hogy minden szép lesz és csodás. Nem lesz több Béla bá és Gizi néni, Béla a maga másfél fogával, hatalmas mosolyával és Gizike, kinek unokája időnként megnyomta a központi áramtalanító szép, nagy, piros gombját, a dolgozó nép nagy örömére, mert ilyenkor több napba tellett a rendszert visszaállítani, s addig senki sem tudott a számítógépeken dolgozni. A szünetmentes áramforrás ugyanis rendre ilyenkor szünetelt....

Az irodaház roppant gyorsasággal el is készült. Ismerős és ismerősei hitték is, hogy jó lesz ez nekik. Aztán eljött az átadó ünnepség. Ott volt az ország színe-java. Aki számított beszédet mondott, majd először a főnökség, majd végül a dolgozó nép is beköltözhetett a csodalétesítménybe. Volt is ámulás, mint paraszt gyereknek a wurstliban, kamera, kamera hátán, mágneskártya kis túlzással még a wc-re is, tágas, világos irodák, labirintusos folyosók, használhatatlan, két méteres óriásokra tervezett ruhásszekrények. Az elején napi egy értekezlet elhangzott arról, hogy melyik szint kié, ki mit csinálhat, merre mehet és mire jogosítja fel a csudaszép, drága kártya. A lelkesedés ismét a tetőfokára hágott, mikor kijelentették, hogy a szép, igényes belső teraszt munkaidő után lehet igénybevenni, addig meg tessék serényen dolgozni. A második meglepetést az okozta, hogy a konyhának csúfolt helyiségben 5 fő már jelentős fennakadást okozott, ott, ahol egy szinten majd kétszáz ember tevékenykedett. Persze az irodában nem lehetett enni, azt megtiltották.

Az épület egyben állt egészen az első nagyobb viharig. Akkor ugyanis a legfelső szint el kezdett omlani... Nem is kicsit. Ismerős mesélte, hogy a lépcsőház alsóbb szintjein is bőven akadt a törmelékből napok múltán is. Semmi baj, mienk, megcsináljuk. Jött egy szaki, aki egész nap bütykölt. Másnap meg az alsóbb szinteken. Az álmennyezet felett futó csövek eresztettek, így volt akire rárobbant egy gipszkarton kocka. Viszont a közösségi életnek az ilyen események kifejezetten jót tettek. Az emberek egyre közelebb kerültek egymáshoz (ha mást nem, az iroda rendbehozatalának idejéig), ráadásul kifejlődött az irodaházon belüli katasztrófaturizmus, amely egyre nagyobb teret hódított. :) Az épület maga volt a csoda.

Egészséges életre nevelő. A maga nemében páratlan. Az épület labirintusszerűsége arra sarkallja Ismerőst és kollégáit, hogy naponta több kilométert legyalogoljanak a bejárat-iroda-nyomtató-fénymásoló-iktató-főnök-lift-ebédlő-wc-lépcsőház-cigiző-garázs-személyzetis-fax és egyéb helyiségek között. Aki mégis fáradhatatlan, annak célszerű az irodájától a legtávolabbi lépcsőházat használni, s ugyanígy cselekedni a nyomtató tekintetében.

Oppá! Számítógép! Ismerősünknek eszébe jutott egy remek történet a technikai csodáról, ami a legutóbbi katasztrófaturizmust idézte elő. A hétvége nem mindenkinek szent, s Ismerős pont az irodaházban tartózkodott, mikor kezdetét vette a buli. Először halk cirmogással kezdődött, majd fülsiketítő robajban folytatódott. A tűzjelző.... Ismerősünk kellően harcedzett révén fel sem kapta a fejét a folyosóról jövő hangokra. Nem zavartatva magát tovább püfölte a technikát. Amikor a rettenetes hangzavar sokadszorra is megismétlődött, a többi malenkij robotot végzővel kivonult a folyosóra. Ott érte a meglepetés. Ugyan tűz sehol se, de az elszívó levegőt fújt iszonyat erővel a folyosóra. Egy irodatűz esetén ez kifejezetten jó. Ha mást nem, tuti a tűzoltók megérkezése előtt elég az összes irat. :) Ismerős se volt rest, uccu neki, megeresztett egy telefont a biztonságiaknak, akiktől a szokásos sablon választ kapta: "Nem tudjuk mi indította be a tűzérzékelőt, de dolgozunk a probléma megoldásán". Ismerős így visszakaptatott az irodájába és folytatta munkáját, majd mint aki jól végezte dolgát hazament. Hétfőn aztán nagy meglepetés érte. Biztos forrásból, első kézből megtudta, hogy a felsőbb szinten pár gép elfüstölt, majd néhány, amely a túláram ellen védő konnektorba volt bedugva összecsókolózott 380V-tal, minek hatására ez akkora feszültséget generált, hogy a gépek poraikba haltak.

Na bumm. Ennyit az új épületről. Lehet az ismerősöm ismerősének az Ismerőse soha többet nem fog tudni mesélni, mert legközelebb ráomlik az irodaház?! Akkor én vajon miről fogok írni?!

Szerző: Berill Shero  2009.08.03. 21:30 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr181286816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Á+ 2009.08.03. 21:43:06

Szia Berillke!

Ezentúl olvasni fogom a blogodat, mi több, a Biblia, a pálinka és a protézises pohár mellé teszem az éjjeliszekrényemre, hátha éjjel is szükségem lesz rá!

Puszil szeretettel a hivatásos rajondód!